Az amerikai Cincinnatiból származó indierock-banda albumainál gyakran mindent eldönt az első szólam, ami sokszor egy zongoraleütés.
Az írás megjelent a Klikk Out 2017/10. számában.
A következő meghatározó pillanat, amikor a két zenész testvérpár mellett dalnokként megszólal Matt Berninger. Azt is bátran állítom, hogy keveseknek van annyira átható és letaglózó hangja – talán elsőre Leonard Cohennek és Bob Dylannek -, mint neki. Nos, a Sleep Well Beast kimenetele lényegében el is dőlt számomra 35 másodperc után.
The National – Sleep Well Beast
♥♥♥♥♥
Jelen: The System Only Dreams In Total Darkness, Nobody Else Will be There, Guilty Party, Carin at the Liquor Store, Empire Line.
Múlt: Fake Empire, Sorrow, Bloodbuzz Ohio, Conversation 16, Graceless, Terrible Love, Mistaken For Strangers.
Bár akadnak ritmusváltások az albumon, Berninger hangján kívül továbbra is a legmeghatározóbb Bryan Devendorf zaklatott dobjátéka, illetve az, hogy ezúttal több helyen feltűnik, és a dalok szerves részévé válik az elektronika.
Ez náluk nem akkora váltás, mint annak idején a hasonszőrű Radioheadtől a Kid A című album a 2000-es évek elején, inkább az akusztikus hangszerek és az elektronika szimbiózisára törekszenek, miközben a hangsúlyok nem tolódnak el, az arányok kiegyensúlyozottak.
Nincsenek különösebb slágerek, sok dal mégis szabadon áramlik a vérkeringésünkkel, és teljesen természetesen határozza meg néhány órára vagy egy délutánra a hangulatunkat.
Szuggesztív élmény.