Legutóbbi lapszámunkban a vezércikkben már szót ejtettem az I Love ECO Facebook-csoportról, mely a környezettudatos életmód felé ballagók gyűjtőhelyévé vált környékünkön. Öröm nézni, ahogy ismerőseink megosztják ott a legapróbb lépéseiket is, amelyekkel a természet kedvében jártak. A csoport alapítójával, Gašpar Évával beszélgettem a kezdetekről.
Fotók: Dobai Bálint
Az interjú megjelent a Klikk Out 2017/10. számában.
Amikor engem meghívtak a csoportba, akkor huszonvalahányan voltak ott. Az egész ilyen kis baráti társaságnak tűnt, mára viszont az I Love ECO gyakorlatilag egy mozgalom. Mesélnél arról, hogyan is jött létre a csoport, és milyen céllal?
Én indítottam, mert éreztem, hogy rossz irányba haladok, és sok mindenben változtatnom kéne. Gondoltam, hogy majd csatlakoznak többen, és tudunk egymásnak tanácsot adni. De azért elég pesszimistán álltam hozzá, nem hittem, hogy sokakat fog érdekelni. Aztán nőtt-nőtt, most pedig pont 333-an (azóta még többen – a szerk. megj.) vagyunk.
Ez már nyilván nem csak egy szűk baráti társaság, a háromnegyedét már nem ismerem. A másik adminisztrátorral, Csicsay Zsuzsival még soha nem találkoztam, viszont láttam, hogy ő is benne van ebben a témában, és felkértem rá. De nem is ez a lényeg, hanem hogy
egy nagyon jó hangulatú csoport, segítjük egymást.
Miben merül ki a csoporton belül a munkátok?
Nincs semmilyen különösebb egyezségünk. A lényege, hogy tanácsokat adjunk egymásnak, főleg a hulladékmentes háztartást illetően. Mostanra, főleg a Gaia Fest óta kezdenek beindulni a dolgok. Ott kicsit csalódottak voltunk, mert kevesen jöttek el, de azóta sokan jelentkeztek, a médiától is. És sokan kezdeményeznek…
Előbb említetted, hogy érezted, rossz irányba haladsz. Ez mit takar?
Ezt is olvasd el:
Volt előttem egy példakép, a nővérem, aki már jó ideje vegán, és amennyire csak lehet, hulladékmentesen él. Egy idő után rájöttem, hogy mennyire igaza van.
Nálam ez apróságokkal indult: megharagudtam magamra, amiért minden egyes bevásárlásnál új táskát veszek. Hogy lehet, hogy ennyi palackozott vizet vásárolok?
Zöldfülűként létrehoztam a csoportot, mert sok kérdésem volt, és válaszokat kerestem.
Szerintem sokan ezeket az apró lépéseket keresik, többek között én is. Sorolj fel néhány konkrét apróságot, amelyekre azután világított rá valaki, hogy létrejött a csoport!
Kezdtem azzal, hogy a táskát, zacskót elhagytam. Előfordult, hogy ott álltam az üzletben, mert nem hoztam semmit helyette, aztán kézben hoztam el mindent. Csak néztek rám, mint valami hülyére. 🙂
Utána jött az ásványvizes palackok elhagyása, elkezdtem csapvizet inni. Ezután nekiestem a fürdőnek, és kidobtam mindent, amit állatokon teszteltek. De a csoportban megtanultam, hogy ugyan szép és jó, ha valamit nem tesztelnek állatokon, de attól még műanyagból van. Aztán ezeket is elhagytam. A tusfürdőt szappan helyettesíti, a fogkrémet én gyártom…
Igen? És miből?
. . . ha az ember megszokja, akkor ez válik természetessé.
Szódabikarbóna, kókuszolaj és borsmenta. 🙂 Elkezdtem testápolót is gyártani, és kerestem olyan kozmetikumokat, amelyek lebomló csomagolásban vannak. Addig azt sem tudtam, hogy létezik ilyen. Elkezdtem szelektálni, amiről azelőtt szintén nem tudtam pontosan, hogyan kell. Sokan azt hiszik, hogy egyszerű, pedig nem. Felmerül egy csomó kérdés, és nem tudod, konkrétan mit hova dobjál.
Valahol olvastam, hogy a vécépapírgurigát és az olajos pizzásdobozt például nem dobhatod a papíros kukába. Az egyiket már nem lehet újrahasznosítani, a másik pedig szennyezett…
Nekem otthon hét kukám van… 🙂 Bele lehet jönni ebbe, de a mindennapi szokásaink megváltoztatása nem megy hétfőről keddre.
Mi az a pont, ahol tartasz, és miben tudsz még változtatni?
. . . nincs meg az emberekben, hogy szemetelni ciki.
Most már azért sok mindent leredukáltam. Azt a szemetet, ami még van, szelektálom. A műanyagot viszont még nem sikerült 100 százalékig kiiktatni, de olyan 80 százalékban igen. És még nem sikerült átállnom a vegán életmódra sem. Per pillanat ebben ott tartok, hogy a húst már elhagyom.
Tehát most jönnek a nagyobb és nehezebb lépések…
Mindig van min javítani, nincs olyan, hogy elértem az ideális állapotot. A ruhavásárlás is egy bonyolult dolog.
Senki nem gondolná, hogy a ruhaipar is mennyire környezetszennyező, és ezért abban is vissza kell fogni magunkat. El lehet menni second handbe, ahol ma már nagyon szuper dolgok vannak.
Emellett Pozsonyban például van egy kölcsönző, ahol egy helyen kikölcsönözhetsz a társasjátéktól a porszívóig bármit, és nem kell mindent mindig újan megvenned. Ez nyilván igényes, de ha az ember megszokja, akkor ez válik természetessé.
Körvonalakban bemutatnád a Zero Waste kezdeményezést, amiről szó volt a Gaia Festen is? Láttam egy cikkmegosztást arról, hogy Petra Slezáková, ennek szlovákiai képviselője csak 10 kilogramm hulladékot termel ki egy évben. Na már most, ezt hogy lehet?
Elég nehéz. Akinek sikerül, az előtt megemelem a kalapom. Bea Johnsontól indult, ő a legnagyobb propagálója. Tőle vette át mindenki. Petra pedig úgy érte el, hogy
kiiktatta a műanyagot, komposztál, csapoltatni jár drogériába. Ezt már én is így teszem, Pozsonyban. Minden komposztálható csomagolásban van nála. Tíz éve van benne, és még mindig vannak olyan dolgai, amit nem tud megoldani.
Lassan féléve létezik a csoport. Szerinted hogyan reagálnak erre az emberek, meddig tudnak ők elmenni?
Szerintem a csoporton belül mindenki igyekszik. Nyilván vannak passzív tagok is, de ők is követik, ami ott megjelenik, csak nem mennek el a szélsőségekig.
Három csoportra osztanám őket. Vannak a profik, akik már évek óta benne vannak ebben, és ők azok, akik nekünk, középhaladóknak tanácsot adnak. És vannak a teljesen kezdők, akik nem nagyon foglalkoznak vele, de bogarat ültetünk a fülükbe.
Volt már olyan visszajelzésem, amikor valaki azt írta, hogy jaj, Évi, olyan lelkiismeret-furdalásom van, ha veszek egy műanyag palackot. A csoport óta. Mindenképpen pozitív, ha elérjük, hogy ez foglalkoztassa az embereket.
Egyébként hogyan látod a mi közvetlen környezetünket? Mi az, ami nagyon nem működik, vagy ami épphogy reménysugár?
Nálunk mintha a helyi kultúra nem lenne elég érett ehhez. Ha nem kérsz szívókát a poharadba, nem értik. Ha nem kérsz táskát, nem értik.
Sokszor előfordul, hogy ha ebédet veszek valahol, akkor viszem a saját dobozomat. Na most, azt sem értik. Az a válasz, hogy miért nem kérem, hisz ingyen van?! Nem értik, hogy miért nem.
Ami a szemetet illeti, nincs meg az emberekben, hogy szemetelni ciki. Nyugaton normális dolog, hogy nem szemetelünk, a szemét pedig szelektálva van. Itt nehéz úgymond ecónak lenni, mindenhol ki kell taposni az utat. Csomagolás nélkül nehéz bármit is beszerezni, el kell menni nyolc üzletbe, hogy megtaláld a sajátodat, ami vagy üvegben van, vagy papírban. Az embereket pedig ez annyira nem érdekli.
. . . vannak a teljesen kezdők, akik nem nagyon foglalkoznak vele, de bogarat ültetünk a fülükbe.
De nemcsak negatívumot tudok mondani, mert elmentem a Kauflandba, és a dobozkámba kértem salátát. Először úgy néztek rám, mint valami bolondra. Mikor legközelebb mentem, akkor viszont már a hölgyike mondta, hogy menjek el az információs pulthoz, ahol ráragasztják, hogy saját doboz, és úgy kivihettem benne. Valahol el kell kezdeni.
Szerinted meddig van értelme növekedni a csoportnak? Értem ezalatt, hogy a lokális szinten túl. Abból indulok ki, hogy egy több tízezer követővel rendelkező oldalról talán kevésbé hatnak rád az ingerek, mert ismeretlenek ezreitől jönnek. Ez viszont egy „családias” kicsi csoportocska…
Nem az a fontos, hogy minél többen legyünk. Tényleg én is benne vagyok olyan csoportokban, ahol rengeteg a tag, és éppen ezért alig venni észre valamit.
Itt viszont lehet, hogy kevesebben vagyunk, de a csoport nagyon él.
Volt már itt Gaia Fest, és most jön egy közös szemétgyűjtő akció. Milyen ötletek vannak még? Mintha láttam volna, hogy felmerült a polgári társulás alapítása is…
Igen, ez a nővérem ötlete volt, aki a Gaiát is szervezte. Egyelőre nem tudjuk, meddig tudunk elmenni. Minden magától jön. Egy csoporttagunk találta ki a szemétszedést, egy másik ismerősöm pedig a faültetést. Szerintem lesznek még ilyenek…