Márton napja (november 11.) a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a dőzsölés és a mulatozás a terített asztalnál megengedett. A Márton-nap az újbor megbontásának és a libalakomának az ünnepe is. A hagyomány szerint a Márton-napi libalakomák Szent Márton nevéhez fűződnek, aki szerény ember lévén a püspökké választása elől a libák óljába menekült, azok azonban hangos gágogásukkal elárulták őt, így végül mégis püspökké avatták…
A cikk megjelent a Klikk Out 2017/10. számában.
Létezik azonban még egy jóval egyszerűbb magyarázat is, amely szerint Márton napján terelték be a háziállatokat télire az ólakba, istállókba, és ez idő tájt kapták meg a megszolgált bérüket a pásztorlegények és a cselédek. A fizetség mellé járt a gazdától többnyire még egy liba és egy kancsó újbor is.
A liba a kemencébe került, miután pedig az újborral együtt az asztalra került, elfogyasztásához összeült az egész család. Hamarosan ugyanis kezdődött a negyvennapos adventi böjti időszak.
Régebben nagy ünnep volt, ha hús került az asztalra, így maradt meg máig a Márton-napi libalakoma. Ellentétben a régiekkel viszont mi már többnyire nem böjtölünk utána egy napot sem!
Szent Márton szerény ember lévén a püspökké választása elől a libák óljába menekült, azok azonban hangos gágogásukkal elárulták őt, így végül mégis püspökké avatták…
Több hiedelem és népszokás is fűződik ehhez a naphoz. A Márton-napi liba mellcsontjából állítólag akár a téli időjárás is megjósolható! Miután ropogósra sült a libánk, a mellcsontjáról óvatosan fejtsük le a húst, és vegyük szemügyre a csontot. Amennyiben barnára van elszíneződve, akkor esős-saras, ha pedig fehér a csont, akkor hideg és havas télre számíthatunk.
Egy másik mondás szerint, aki nem fogyaszt libát Márton-napjára, az egész évben éhezni fog. Úgyhogy hajrá! Vásároljunk egyet, és lepjük meg családunkat egy kis libalakomával.
Hogy járjunk el?
Az egyik legnagyobb gondot mindig a liba egészben történő sütése jelenti. Természetesen legfontosabb a liba kiválasztása, hiszen nem mindegy, hogy hizlalt vagy a tolláért és a húsáért tartott libát vásárolunk. A fűszerezéshez többnyire a majoránnát, rozmaringot, fokhagymát, feketeborsot vethetünk be, ám használható akár a zsálya is.
A tökéletes sózás elengedhetetlen, így szenteljünk neki kellő odafigyelést. Gőgös Gúnár Gedeont utoljára jó erősen masszírozzuk meg és simogassuk szépen aprólékosan, a nyakától egészen a püspökfalatig. (Régebben a liba húsából szokás volt a papnak is küldeni, mégpedig az állat hátsó részéből. Innen ered a „püspökfalat“ szavunk is.)
Nagymamáink többnyire így szokták a libát szép ropogósra sütni:
„A libát egy vastag aljú tepsibe helyezzük, mellével felfelé, és lassan sütjük, alacsonyabb hőfokon (140-160 °C), az első egy-két órában lefedve, utána anélkül, sütés közben a körülötte felgyűlt zsiradékkal locsolgatva. A sütés utolsó félórájában már nem locsolgatjuk, mert a bőre akkor nem lesz ropogós. A sütés ideje itt is a méretektől függ, egy 4-5 kilós liba 3-4 óra alatt készül el. A kacsa mellé tehetünk egy félbevágott almát is, amelybe pár szem szegfűszeget nyomunk, így még illatosabb, kívánatosabb lesz kacsasültünk.”