Amikor kolbászból volt a kerítés

1987/1988 – Előttünk csak Prága

Az alcím találó és sokatmondó. Valóban, a végső táblázatban előttünk csak két prágai csapat végzett. 1. Sparta, 2. Dukla, 3. DAC! Ez gyakorlatilag felért egy fiktív szlovák bajnoki címmel. Nagyi egy hatalmas sárga-kék sálat kötött, így télen sem fáztam. Nem is nagyon érezte az emberfia a hideget egy-egy meccsen. Fűtött a szenvedély.

Atosz barátom megvárt a házunk előtt, hogy aztán együtt „tépjük” a stadion kerítését. Volt zászlónk is, meg kereplőnk. Apu trombitával lepett meg. Minden adott volt tehát, ami kellhet egy focimeccshez.

Legyen az a liga, kupa, KEK (Kupagyőztesek Európa Kupája), Intertotó Kupa. A klub egy gyönyörű négynyelvű füzetet adott ki, benne nemcsak a foci, de egyéb sikeres sportágak is helyet kaptak. A belépőjegyet akár elővételben is megvásárolhattuk az akkori Duna hotel recepcióján, a műsorfüzettel együtt. Sőt, a tavaszi idényben színes borítóval csalogatta a szurkolókat a stadionba. Persze mentek hívószó nélkül is, hisz’ szinte kolbászból volt a kerítés.

A KEK-ben, lévén újoncok voltunk, selejtezőt írtak ki számunkra. Egy könnyed ciprusi kirándulás után, odahaza megpakoltuk ellenfelünk hálóját:

’87. augusztus 23.: AEL Limassol–DAC 0:1, g.: Majoros.

’87. augusztus 27.: DAC–AEL Limassol 5:1, g.: Majoros, Pavlík, Mičinec 2, Medgyes J.

 

Ezután a sorsolás svájci ellenfelet hozott, de az odahaza elért győzelem kevésnek bizonyult. Ráadásul elpuskáztunk egy tizenegyest is. Mondhatnánk úgy is, beletörött a svájci bicskánk, és kiestünk:

’87. szeptember 16.: DAC–Young Boys Bern 2:1, g.: Kašpar, Mičinec.

’87. szeptember 30.: Young Boys Bern–DAC 2:1, g.: Majoros.

 

A szezon végére kezdetét vette az északi lelátó átépítése, közben pedig elkészült a keleti tribün, felül ülőhelyekkel. Az a rész olyan volt, mint a templom oltára. Nem nagyon merészkedtünk fel, csak alulról szemléltük. Meg aztán ülni meccsen? Ugyan már, nem a mifajtánknak találták ki azt! A legjobb góllövőnk, bizonyos „Báró”, polgári nevén Tibor Mičinec tíz találatig jutott. A csapatnévsor Pecze Károly irányítása alatt pedig így nézett ki:

Vahala – Bartoš, Bertalan, Brodzianský, Fieber, Hodúr, Kapko J., Kapko P., Kašpar, Košňovský, Liba, Majoros, Medgyes J., Medgyes P., Mičinec, Michalec, Nagy J., Pavlík, Szaban, Simon, Šoltés, Šrámek.

1987/88 – 3. DAC ( 30 18-9-8 39:36 ) 35 pont.

 

A bajnokságban elért harmadik helyezés ismét feljogosított minket az Intertotó kupában való részvételre. Ezúttal a második helyen végeztünk a Young Boys Bern (svájci), Szombathelyi Haladás (magyar), IFK Norköpping (svéd) kvartettben.

1988/1989 – Einfach Bayern München!

Aki a német VHS kazetták felnőtt tartalmú filmjeiből csak a „Ja, ja Stefan, das is gute position!” mondatot tanulták meg, megsúgom, az alcím jelentése: Egyszerűen Bayern München! Mert ez mindent vitt. Mert ha a világban magyar szó hallatán Puskás Öcsit emlegetik, akkor a DAC esetében, minden második mondatban elhangzik: „emlékszel? ’88-ban a nagy Bayern járt nálunk?!”

Nem voltunk újoncok Európában, ezért nem kellett selejtezőt játszanunk. Az UEFA-kupa első fordulójában egy svéd csapattal kerültünk össze. Az északi klíma nem nagyon feküdt nekünk…:

’88. szeptember 8.: Östers Växsjö–DAC 2:0.

 

…de a visszavágón hat gólt rámoltunk be a svéd válogatott kapusának, Ravellinek:

’88. október 5.: DAC–Östers Växsjö 6:0, g.: Liba, Pavlík, Šoltés, Mičinec, Takáč 2.

 

A második forduló mesés ellenfelet hozott, a már említett Bayernt. Tudtuk, sok esélyünk nincs ellenük, de mindenki bízott a tisztes helytállásban. Vagy legalább egy gólban. Meg is lett! Münchenben, kevesebb néző előtt, mint a visszavágón, Szaban Tibor köszönt be egy szépségdíjas találattal:

’88. október 26.: Bayern München–DAC 3:1, g.: Szaban.

 

Aztán jött a visszavágó Dunaszerdahelyen. A jegyek már elővételben elkeltek. Állójegy 60 Kčs, ülőjegy 120 Kčs! Nagy pénz volt az akkor, vegyük csak egy liter tej árát, amely 2 koronába került. A „tej árfolyamán” számítva, ma kb. 16-20 euró lenne. Hozzá pár sör a haverokkal, ki ne adna manapság ennyi pénzt a bajorokért? Kezeket fel!

Lelkes Ernő felvételei

Nem volt villanyvilágítás a stadionban, ezért a kora délutáni kezdés az iskola rovására ment. A mindig szigorú tekintetű, de emberséges Csala tanár úr az utolsó órát engedte el, de Tibor barátommal tudtuk, ez kevés lesz, így hamarabb elszöktünk. Az ablakon keresztül! Bizony, három órával a kezdő sípszó előtt szinte tömve volt a stadion. Sokunk először látott hús-vér németet, aztán felocsúdtunk, hogy a vendégszurkolók igazából „csak” kelet-németek, vagyis ahogy felénk mondják „Dederónok”. Ne feledjük, az akkori politikai helyzet merőben más volt, mint ma. Voltak „baráti és nem baráti országok”. Bíró Tomi németül is köszöntötte őket. A német fanok a keleti lelátó ülő részét kapták meg. Konfettiket dobáltak, de nem ám újságpapírból ahogy mi szoktuk, kör alakú Bayern címereket dobáltak. Az eredmény? Mellékes volt, kikaptunk és kiestünk:

„88. november 9.: DAC–Bayern München 0:2.

 

Minden idők legnagyobb nézőszáma: 15 572! Pedig a stadion északi kanyarja félig sem volt kész! Szót érdemel, hogy először szerepelt szponzor a DAC mezeken. A ligában ezúttal „hamisabban muzsikáltunk”, a hatodik hely csalódás volt. Mivel a kupa sem „érett meg”, nem jutottunk ki az európai kupaküzdelmekre. Ismét. A csapat keretének érdekessége, hogy 11 magyar, vagy legalább is a magyar nyelvet értő sportemberből állt:

Vahala, Mana – Belanský, Boros, Fieber, Hodúr, Kapko J., Kašpar, Kulich, Liba, Lieskovský, Medgyes J., Medgyes P., Mičinec, Nagy J., Pavlík, Simon, Szaban, Šoltés, Takáč, Végh, Zsákovics.

1988/89 – 6. DAC (30 13-5-12 37:41) 31 pont.

 

Pecze Károly a következő mondatokkal köszönt el a Tip hasábjain:

„A Dunaszerdahelyen eltöltött öt évem alatt a klub történelmének legnagyobb sikereit érte el…”

Bizony, ez valóban így volt, hiszen felkerültünk a legmagasabb osztályba, megnyertük a Csehszlovák Kupát, bronzérmesek lettünk a bajnokságban, na meg három európai kupasorozatban is részt vettünk. Ez méltán a DAC aranycsapatának kora!

És hogy milyen volt a folytatás? Kiderül, egy hét múlva itt a Klikk-en! Addig minden jót, barátaim!

(Roberto)

MEGOSZTÁS
Bögi Róbert
Csak egy srác vagyok a Grundról, aki szereti városa fociját. Apáról fiúra. Egy örök szerelmes. Adni és kapni! Egyszer vasutas, máskor az „intelligens fanatikus”. Ultra! Jókai, Mikszáth és a rántottsajt követője. Kowalsky és Fankadeli hallgató. Egy nagy gyerek – nekem így kerek! Az írott szónak néha a szóköz ad értelmet. Nyisd ki a szíved, hogy megtaláld! Kedvelem a történelmet és ismerem a világ összes zászlaját. A legszebb piros-fehér-zöld! (Roberto)