A hétvégén a Kormorán hotel által szervezett főzőverseny második helyezettjeként, egy üveg pezsgő mellé 50 € értékű vacsorautalványt nyertünk a csapatommal… Sosem a díj értéke érdekel, sokkal inkább örülök a kihívásnak, a barátokkal eltöltött időnek, ám mivel imádok főzni, a dobogós helyezés hatalmas örömet okozott, főképp azért, mert diákként sokat dolgoztam az akkoriban még nagyon jó hírnevű hotel konyháján… 

Mivel tegnap megtisztelt látogatásával egy barátom a párjával, így gondoltam, épp megfelelő az alkalom a nyereményutalvány érvényesítéséhez, és meghívtam őket vacsorára. Párommal és kislányommal együtt Somorja felé vettük az irányt… 🙂

A hotel kívülről még mindig impozáns látványt nyújt, főleg, ha belegondolok a több mint 25 éve itt eltöltött időszakomra. Na, de térjünk a lényegre!

Mivel az étteremben kacsából és libából készített ételek hava zajlik, még jobban megörvendtem egy remek kacsalakomának…

A teljesen üres étteremben helyet foglaltunk, és már választottam is egy remek üveg rozé bort, amelyet szívesen kortyolgattunk volna a kacsalakomához, ha megfelelő hőmérsékletű lett volna! A segítőkész pincér menteni akarta a menthetőt, így próbálta jegelni borunkat, amely egy kis idő múltán fogyaszthatóvá vált…

A meglepetések még csak ezután következtek! Rendelésünk az alábbiakra esett: libaaprólék-leves, tyúkhúsleves, emellett szerettünk volna ízletes, ropogós kacsacombot majszolni.

Az étlapon jelen volt, csak sajnos a pincér szerint épp elfogyott! Helyette egy 3,5 kilós, egészben sült kacsával próbálta elcsábítani a társaságunkat, ám ilyen formában az étlapon ez a kínálat nem szerepelt! Információs jelleggel érdeklődtem az áráról, ami nem kevesebb, mint 55 €-t tett ki, a lila párolt káposztával és legalább 10 db laskával együtt pedig közel 80 €-ba fájt volna…

Vendégeim végül egy toros tálat választottak, amellyel semmilyen gond nem volt, hiszen a májas és a véres hurka, a sült pecsenye is teljesen korrekt volt, burgonyapürével, savanyúságokkal…

Na, de kezdjük a levesekkel! Első ránézésre zavaros, világosbarna színű leveseket kaptunk, amelyek teljesen egyformák voltak annak ellenére, hogy tyúkhúsleves is szerepelt a rendelésünkben.

 

Miután megkóstoltam a langyosnak is alig mondható levest, mintha íztelen hideg mosogatólevet szürcsölgettem volna!

Tény, hogy májgaluskából rengeteg jutott a tányérba, ám szinte biztosra vehető, hogy félkész állapotú galuskával „izmosították” a levest, ha az egyáltalán levesnek minősíthető… Gondoltam, hagyjuk, hiszen a ropogós kacsasültem majd kárpótol az egészért. Nagy nehezen rábeszéltem a pincért, hogy legalább felezze meg a kacsát. 27,90 €-ért ezt meg is tette, köretként a párolt káposzta 3,20 €, a laska 15,90 €, de ez nem is lett volna gond, amennyiben a kacsa közepe nem lett volna jéghideg, ha lett volna legalább valami íze, legalább megsózták volna!

A hús száraz és kemény volt, akár egy gumicsizma talpa! Arról nem is beszélek, hogy a laska teljesen átvette az avas olaj ízét, így szinte fogyaszthatatlan lett. Kacsa- és libahetek kacsasült és libalakoma nélkül?!

 

A kislányom csirkerögöket választott hasábburgonyával, amelyen szintén intenzíven érezhető volt az avas olaj ízhatása, és arról is meg vagyok győződve, hogy a rögöcskék szintén fagyasztott félkészáruból készültek…

Legszívesebben kitörölném a Kormoránban elfogyasztott tegnapi vacsorát még az emlékezetemből is, de valószínűleg nem fog menni, hiszen egész éjszaka óriási hasfájással szenvedtem, amelyet gyógyszerekkel kellett csillapítanom.

 

Így szól a monda! Ajándék lónak ne nézd a fogát! Egyébként nem teljesen volt ajándék, hiszen 89 €-t fizettem még az 50 €-s utalvány mellé. És most itt nem azért rinyálok, mert esetleg sokba került. Legalább elégséges és fogyasztható lett volna… Nem beszélve a fizetéskor felmerülő problémákkal, hogy most 50% vagy 50 € a kedvezményem!

Ilyen hatalmas gasztronómiai csalódást már rég nem tapasztaltam, és szinte én szégyelltem magam a vendégeim előtt… Egyben biztos vagyok! Ez sosem fog többé előfordulni, mivel a Kormorán hotel éttermét messze el fogom kerülni!

Nagyon sajnálom, hogy Nagy Pista bácsinak egy ilyen helyhez kell adnia a nevét, hiszen ő a Csallóközben a mai napig az egyik legnagyobb gasztronómiai személyiség és szakember, aki a körtvélyesi aranykorszaktól a mai napig, több mint 80 éves korában is naponta bejár a munkahelyére! Respect!

Kormorán! Soha többé, számomra halott helyszín vagy!!!

 

MEGOSZTÁS