Szerdahely egy azon városok közül, ahol megtalálható minden és mindennek az ellenkezője is. Hol nyüzsgő forgatag, hol lélektelen pusztaság. Attól függ, kinek az objektívjét használjuk.
Ezúttal Dobai Bálintét, akinek a képeiről egy tulajdonképpen ingermentes, már-már sivár valóság kacsint vissza, izmos alakzatokkal.
Játszadozás fénnyel, árnyékkal, borúval és derűvel, miközben a különböző korokban létrehozott formák mindenkiben különböző emlékeket idéznek fel, felnagyítva vagy épp tükröt állítva az általuk szült hangulatoknak.
A szigorú templomtorony, a retrós Jednota, a játékos árkádok, a modern és szinte zengő stadion, vagy az utolsó képen látható markáns, nem épp pozitív, sötét korszakokat idéző üzenet…
Ez mind arról mesél, hogy Szerdahely és lakosai nem a szürke 24 ezer árnyalata, hanem egy izgalmas formákkal bíró, a végtelenből végtelenbe tartó szivárványszínű univerzum – is lehetne.
Ha gyakran nem éppen két tábor volna úgy az emberek, mint a világnézetek között: fekete és fehér.
