Az idei évben először rendezték meg Dunaszerdahely keleti lakótelepén található, Mini presszó gulyásfőző versenyét. Ennek nem is lenne akkora hírértéke vagy publicitása, viszont a verseny végeredménye érdekes emóciókat váltott ki résztvevőkből és kívülállókból egyaránt.
A verseny meghirdetés után szépen gyarapodtak a benevezett csapatok, és a törzsvendégek alkotta együtteseken kívül pár, sok főzőversenyt megjárt gárda is nevezett.
A csapatok között szinte minden korosztály képviseltette magát, nők és férfiak vegyesen indultak versenyezni.
Az esélytelenek nyugalmával indult a megmérettetésen egy huszonévesekből álló csapat is, akik szerették volna bemutatni főzéstudományukat, és rácáfolni arra a bizonyos „bezzeg a mi időnkben” közhelyre.
Eljött a nap, reggel kilenckor indult a főzés…
A csapatok szemet gyönyörködtető felszerelésekkel érkeztek, a gasztronómia szerelmesei jobbnál jobb taktikákat próbáltak bevetni a győzelem érdekében. Tanácstalanságot csak a fiatal gárdánál lehetett tapasztalni, és mint kiderült, a főzéshez jó pár kellék, például a melegítéshez szükséges gázpalack, valamint gulyáshoz elengedhetetlen paprika is hiányzott a felszerelésükből.
Fiatal rugalmasságukra jellemző, hogy pár perc alatt pótolták a hiányosságaikat, és a kapott titkos instrukciók után már rotyogott is a mennyei étel a kondérba.
Míg készültek a finomságok, szépen fogyott a 40% feletti szeszt tartalmazó „üdítőkből” is, és persze nem hiányzott a móka és a kacagás sem.
Lassan finiseltek a versenyzők, az utolsó „igazításokat” végezték el főztjükön, majd megérkezett a zsűri, a Csallóköz egyik legjonn mesterszakácsa, Bertalan Lóránt.
Indult a kóstolás, a végén Lóri egyöntetűen a fiatal csapat gulyását tette az első helyre, és csak annyit fűzött hozzá:
– Gyerekek, ez olyan, mint ha én magam főztem volna!
Voltak kétkedők, és azt a bizonyos meleg ruhadarabot emlegetők, de a zsűri minden kétséget kizárt, és bizony a nagy önbizalommal induló, sok tapasztalattal rendelkező többi csapat kénytelen volt meghajolni az ifjú titánok előtt.
A győztes csapatot alkotó Botló „Csukás” Krisztián, Sütő „Agent” Nikolasz, Szabó Dávid és Szigeti „Wegas” Attila, Fenes Szilárd csapatvezető, akinek a Fortune étteremben ízlelhetjük meg főztjeit, mosolyogva és büszkén fogadták a megérdemelt gratulációkat.
Tehát ismét bebizonyosodott, hogy a „bezzeg az én időmben” szlogen már csak arra jó, hogy emlékezzünk, és ha már megtettük, a távlatokból nézett események mindig megszépülnek.
A verseny és a győztes nívóját mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy percek alatt elfogyott minden, és a rendezvénytulajdonos, ifj. Mészáros „Melles” Józsi megígérte: jövőre újra találkozunk!