Természetes dolog, hogy a fiatal generációt már nem igazán érinti meg érzelmileg, de tulajdonképpen sehogy sem a rendszerváltás. Más világba születtek és az átugrandó léc magasságát nem a kommunista rendszer alapul véve rakják fel. Nem meglepő, hogy a kommunista rendszert megélő emberek azt mondják, csalódtak. Érdekes és tanulságos volt mindezt hallgatni, nekem, aki a forradalom napjait soha nem felejti el, pozitív értelemben. Íme, az ankét első része.

Az ankét második részét holnap olvashatják. 

Jojo Samek, 46 éves, fényképész

Jojo, hogy állunk huszonnyolc évvel a rendszerváltás után a demokráciával? 

Ez az ország úgy működik, mint egy kikopott kommunista állam, amelynek a polgárokkal szembeni represszió a műkődési alapja. A célja az, hogy a polgárok féljenek, félelemben éljenek, lenyúzzák róluk a maradék bőrüket is, és minden polgár elképesztő pénzmennyiséget szállítson az államnak, hogy működjön az állami bürokrácia.

Ez az ország szinte minden kísérletet a változásra maradéktalanul letipor. Katasztrófa, hogy ami élteti ezt az országot minden szinten, az a korrupció, az ismeretség és a rokoni szálak.

Adj nevet ennek az 1989 utáni rendszernek!   

A kommunizmus nem hagyott el minket, csak más formát öltött. Hiszek a szabadság minden formájában, de ezek Szlovákiában szinte nem léteznek.

Tehát, egy ilyen országnak, amelyben az elnyomás és a félelemkeltés az alap, a családos ember az ideális, mivel többféleképpen zsarolható, hasonlóan, mint a kommunizmusban?

Pontosan.


 

Dobai Bálint, 18 éves, középiskolás

Mint mond neked ez a dátum: 1989. november 17., a bársonyos forradalom kezdete?

Nem sok mindent, erre nem tudok válaszolni.

Akkor úgy kérdezem, szerinted mi a különbség a kommunista rendszer és a demokratikus rendszer között?

Na, erre tudok válaszolni és van véleményem. Lehet, hogy látszólag minden megváltozott, de szerintem, mivel szinte mindenki arra összpontosít, hogy másikból hasznot húzzon, ez a rendszer csak egyfajta álca.

Mit értesz az alatt, hogy a rendszer, amiben élünk egy álca?

Azt, hogy elhitetik az emberekkel, hogy ő rajtuk múlik a saját sorsuk, tehát szabadon választhatják meg, milyen irányt vesz az életük.

Szerintem, ez csak kisebb területeken működik, például falukon, ott lehet, hogy átüthető ez a séma, de országos szinten, nálunk, az egész megmaradt úgy, mint régen, azt csinálnak a polgárokkal, amit akarnak.


 

Ivancsik Péter, 45 éves, fényképész

Huszonnyolc év múltán hogyan értékeled a rendszerváltást?

Hm… Gyakorlatilag sok minden maradt úgy, ahogy a rendszerváltás előtt, csak más nevet adtak a gyereknek, és talán más formát is. Igen, már eldöntheted, hogy mit teszel a saját életeddel, viszont manapság is korlátok közé vagy zárva, van egy határ, ameddig elmehetsz, aztán megjelenik a stoptábla, vagy beleszól az állam, beleszólhat bárki…

Ez szerinted csak Szlovákiára jellemző a posztkommunista országokból?

Azt hiszem, hogy nem mindegyikre. Szerintem Lengyelország és Románia, ami a fejlődést illeti, előbbre van, mi mindent eladtunk külföldre, és úgy is néz ki az ország. Nincs munkalehetőség, ezért keresi sok fiatal a jövőjét külföldön…

Kommunista rendszer vagy az 1989 utáni rendszer? Melyiket választanád?

Húha… Az árakra gondolva a kommunista világ, de ami a szabadságot illeti, akkor az új rendszer.

MEGOSZTÁS
Poór Tibor
Szeretem az orosz klasszikus irodalmat. Kedvelem a skandináv és a mexikói filmeket, kedvenc rendezőm Martin Scorsese és Woody Allen. Ezt a zenét szeretem hallgatni: Bruce Springsteen, David Bowie, Peter Gabriel, Sting, Jonny Lang... Imádom a focit. A kedvenc ételem a klasszikus (cseh) vadas, a Horalky és a wagneres krémes. Valami komolyabbat írjak? Az élet túl szép és túl rövid, ezért utálom a lustaságot és harcolok ellene. A saját lustaságom ellen is… U.I. Imádom a családomat.