„Egy tejfogú vad. A törzs befogad.” Gyakran dúdolom még most is magamban ezt a sort az egyik kedvenc zenés darabomból, melyet napjainkban is játszanak a budapesti Pesti Színházban, sőt, tegnap már az 1200. előadást is magán érezhette a helyszín színpada.
Jómagam kétszer is részese lehettem a klasszikus történetnek Maugliról és az őserdő állatairól. Egyszer a hivatalos helyszínen, a Vörösmarty térhez közel lévő, már említett Pesti Színházban, de volt szerencsém ellátogatni Dunaszerdahelyen is a kultúrházba, hogy legyőzzük Sir Kánt.
Balu, Bagira, Akela és a farkasok még mindig nagy hatással vannak rám, mivel
ez nem csupán egy gyermekeknek szóló történet, hanem egy olyan cselekmény mely szól a születésről és a halálról, a befogadásról és a kitaszításról, a csapatról és a magányról, a gyerekkor és a kamaszkor varázslatos időszakáról
— vagyis mindarról, ami egy kölyökkel megeshet, akár farkasok, akár emberek között nevelkedik.
Békés Pál szövegkönyve alapján Dés László zeneszerző és Geszti Péter szövegíró több mint 21 évvel ezelőtt írta meg az azóta töretlen sikerrel futó zenés darabot, melyet Hegedűs D. Géza állított színpadra a Vígszínház társulatával. A színészi alakítások mellett a dalokat is imádom, melyek gyakran csendülnek fel a rádióban vagy a TV-ben is, kellemes dallamuknak és játékos szövegüknek köszönhetően.
Visszatérve, a kezdetek óta számos színész bújt a szereplők bőrébe, ma sokak mellett Józan László, Medvezcky Balázs, Majsai-Nyilas Tünde, Karácsonyi Zoltán, Ember Márk, Reviczky Gábor és Fesztbaum Béla is látható az előadásban. Borbiczki Ferenc és Méhes László pedig a kezdetektől fogva részesei A dzsungel könyvének.
Kicsiknek, nagyoknak egyaránt ajánlom az irodalmi Nobel-díjas Rudyard Kipling generációkat formáló könyvének színpadra átültetett darabját.
Bizton állíthatom, hogy fogunk nevetni, könnyeket hullatni, és elgondolkodunk a darab hatására. Aki teheti, látogasson el a színházba, mivel “a törzs befogad”!
