Sziasztok! Mostanában sokan kérdezik tőlem, hogy bírom, milyen az élet három gyerekkel. Nagyon boldog, vidám, zajos, szeretetteljes. Úgy érzem, elcsúszott valami… Miért érzi mindenki, hogy a gyerek nyűg, akadály, amit túl kell élni, vagy bele se vágni. Mert nem lehet filmet nézni tőle? Kirándulni? Sminkelni? Akadályoz a karrierben? Akármi…? Tévedés! A gyerek a MINDEN. A jövő. Új utakat mutat, segít megismerni önmagad, a határaid. Minden nap ad valamit, amiért érdemes felkelni, aminek értelme van. 30-40-50 év múlva senkit sem fog érdekelni a végzettséged, a karriered. Egyedül leszel. Család nélkül… Merjetek vállalni többet! Emberileg is gazdagodtok.

Az interjú megjelent a Klikk Out 2017/11. számában.

Fotók: Ugróczky istván

A nagy kék könyvben jött szembe velem ez a kiírás. az egyik ismerősöm falán. A szerzője Pálfy Ella, aki férjével, Attilával három gyerkőcöt nevel: az ötéves Ellát, a hároméves Attilát és az öt hónapos Franciskát. Egyébként pedig Pozsonyban dolgozik rezidens belgyógyászként. Érdekelt a poszt háttere és az is, milyen háromszoros anyának lenni.

A facebookos kiírásodat sokat értékelték pozitívan, egyfajta egyetértésként, a valóság viszont az, hogy ritka, ha a szülők 2 gyermeknél többet vállalnak. Érzékeled te is ezt az ellentétet a társadalomban?

Igen, a fiatal szülők, bár eleinte több gyereket szeretnének, nagyon sokszor megállnak egynél, jobb esetben kettő gyermeknél. Úgy tapasztalom, hogy az okok különbözőek. Az első gyerek születése minden kapcsolatban fordulópont. El kell fogadni egy új helyzetet, egy új szereposztást, ez a folyamat szinte soha nem megy feszültség nélkül. Jobb esetben a fiatal édesanya hamar beletanul új szerepébe, rosszabb esetben a kapcsolat sínyli meg a kisbaba születését, noha életük legboldogabb időszakára készültek a szülők. Sokan már itt megállnak.

A második gyermek születése újabb kihívásokat hoz, kis korkülönbség esetén egy igazán nehéz időszaknak mondható, mely idővel szintén véget ér.

Sokan úgy gondolják, a harmadik gyermek érkezésével megsokszorozódnak a neveléssel kapcsolatos problémák. Ezt cáfolva állíthatom, hogy nálunk a nagyon várt harmadik gyermekünk születése még boldogabb családi légkört eredményezett, kevesebb testvérféltékenységgel, kevesebb rivalizálással. A „nagyok” igazi társai egymásnak, és önállóbbak is lettek.

 

A definíció szerint ti már nagy családnak számítotok, miben mások a mindennapok? Mi az, ami nagyobb figyelmet igényel?

Nem szeretem a nagycsaládos jelzőt. Egyrészt, mert a miénk nem is olyan nagy, másrészt számomra kissé negatív töltése van. Teljesen hétköznapi életet élünk – na, jó, talán kicsit több a vasalni való otthon, mint régen. 🙂

Egyébként a nagyok, ha éppen nem betegek, akkor oviznak. Apa dolgozik, és mellette edzéseket tart a Karate Klub Zenpóban, én Franciskával vagyok. Precízebb időbeosztást igényel a nagyobb család, mégsem érzem úgy, hogy hajszolva lennék. Beletanultam az évek alatt a napi ritmusba.

Mivel a fiunk, Attila anno refluxos baba volt, kendőzés nélkül nagyon nehezen viseltük volna életének első hónapjait. Mostanra a hordozás a mindennapok részévé vált.

Sokat könnyít a dolgomon, mert az élet a két nagyobb gyerek mellett sem állhat meg a babóca miatt.

 

Érzed magadon, hogy az egyes gyerkőcök születésénél másképp hatott rád az anyaság szerepe?

Természetesen. Eleinte még az „anyuka” kifejezéstől is idegenkedtem, nem tudtam vele azonosulni. Az első gyerek születése után sokat ügyetlenkedtem, és mint minden kezdő anyuka, teljesen kétségbeesve kerestem a megoldást a nyűgös, sírós pici babám kiengesztelésére.

Természetesen én is kaptam jobbnál jobb tanácsokat sírni hagyásról, időre szoptatásról, cumizásról. Magamnak kellett rájönnöm, hogy mindez nálam/nálunk nem nagyon működik.

A második babánkat magabiztosan vártam, úgy éreztem, már nem érhet meglepetés. Egy teljesen más ritmusú, habitusú gyermek született. Szinte mindent újra kellett tanulnom az első, eléggé karakteres, akaratos gyerekem mellett, aki akkor javában benne volt a dackorszakban.

A harmadiknál már minden olajozottan halad a maga útján, bár hihetetlen, kicsit könnyebb is most, mint anno a két gyerekkel.

 

A kiírásodban megpendíted a karrier témát is, mely sok nőnek okoz fejtörést. Anyaság vs. karrier, miként vélekedsz erről?

Sokszor a karrier szó alatt halogatást látok. „Még ezt, még azt el kell érnem, majd utána.”

Azt tapasztalom, hogy a fiatal felnőttek félnek kilépni a megszokott, kényelmes életükből. A gyerekekkel nincs vége a szakmai pályafutásnak, csak valami más kezdődik, valami tartalmasabb…

 

Karriert lehet építeni 40 felett is, ha valaki szakmai elismerésre is vágyik. De ez egy olyan téma, melyet mindenkinek magának kell eldöntenie.

Hogyan, miként kapcsolsz ki, töltődsz fel?

Nagyon szeretek kint lenni a kertben, a növénykéimmel, Rozi kutyával és Cirmi cicával. Szeretek csak úgy lenni, nem figyelni semmire, sétálni, túrázni. Szeretek valamivel bíbelődni, mindegy, mi az, apróság vagy valami fontos dolog, legyen az egy étel elkészítése, vagy bármi, amivel örömet okozok másoknak. Szeretek egy jó kávé mellett beszélgetni.

MEGOSZTÁS
Štefkovič Patasi Ági
Pszichológus, anya, feleség, lokálpatrióta, állandó útkereső, lelkes híve a kötődő nevelésnek, örök április. Ez mind én vagyok.