(Gondolatok mínusz tíz fokban)

Bizony, adjátok vissza, most rögtön! Nélkülük nem tudok egy sort sem írni! De inkább adjátok vissza a csapatomat, és akkor puszta kézzel is leírom mindazt, amit láttam és éreztem. Most nem látom a szépet, csak sóvargok utána, és várom a következő meccset. Hátha! Nem hallom a jót sem, pedig tágra nyitom mindkét fülem. Talán majd legközelebb!

Persze ez csak sovány vigasz, mivel rajtam kívül még ott van több ezer ember, aki ugyanúgy gondolja. De most tényleg? Hol lett ez elba…, pardon, elrontva? Mert, ha most megint azzal jöttök, hogy minden oké, és mikor voltunk másodikok utoljára, meg hasonlók…

Hát én biz’isten a falnak megyek, mint a kerge gólya!

 

A gólya az madár, de ti ne nézzétek annak, oké!? Volt egy apró megjegyzés az úton. Vajon mennyire zavart az az ember, aki kockáztat négyszáz kilométert és négy-öt órát? Oda-vissza! És mennyi ilyen ember van, mind ki szurkolni megy?! Tulajdonképpen ötvenen voltunk a „teltház”. Ez tényleg őrület, de…

Az életérzés nem lehet őrület, mert az élet komoly dolog. Érezni meg a szívünkkel érzünk a legjobban, ami sosem csapna be!

 

A játék szépsége helyett a táj volt csak, mi rabul ejtett, ismét. A fölöttünk magasodó hegyóriások, fehér „sapkákkal”. A csörgdező patak, a sebesen száguldó szél, mely belekap a fák koronáiba. A sejtelmes köd előttünk, az este sötétjében. Megfoghatatlan, mint a győzelem, és homályos, mint a tabella első hat helye. Mint egy be nem rúgott helyzet. Csak találgatunk, mi lehet a köd előtt?

Balszerencse? Balsors? Baljós?

 

Rúgd be hát jobbal! Vagy rúgj be jobban? Viszont jobban teszed, ha most az egyszer józan maradsz. Ha az ítélőképességed nem romlik el, és megjegyzed a hibákat. Ebből lehet igazán tanulni, a felejtés a vesztesek gyengesége. Mi pedig győzelemre születtünk!

Adjátok vissza hát a hegyeimet. A harmadik nulla-nulla után kifogyott a tinta ebből az egyből. A kérdést még sikerült leírnom, de a választ majd nektek kell pótolni:

Ha reggelre húsz centi hó esik, de délutánra talán letakarítják a pályát, nekivágnál az útnak ismét, hogy győzelemre segítsd a csapatod, és a végén együtt örüljetek a három pontnak?

MEGOSZTÁS
Bögi Róbert
Csak egy srác vagyok a Grundról, aki szereti városa fociját. Apáról fiúra. Egy örök szerelmes. Adni és kapni! Egyszer vasutas, máskor az „intelligens fanatikus”. Ultra! Jókai, Mikszáth és a rántottsajt követője. Kowalsky és Fankadeli hallgató. Egy nagy gyerek – nekem így kerek! Az írott szónak néha a szóköz ad értelmet. Nyisd ki a szíved, hogy megtaláld! Kedvelem a történelmet és ismerem a világ összes zászlaját. A legszebb piros-fehér-zöld! (Roberto)