Beleszürkülve a középmezőnybe
Miután nem sikerült visszakerülnünk az első ligába, sőt a másodikban is csak statisztáltunk, elvesztette régi fényét a DAC. Miközben százéves lett a klub, egyre lejjebb csúsztunk a táblázaton…
2001/2002 – Megkopott csillag
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezzel az igénnyel – sőt, talán már korábban – végét ért a DAC hőskora. Ami ezután következett, az több év stagnálás és állandó harc a második vonalban maradásért. A nézők, de főleg a szurkolók java része elfelejtette merre van a stadion. Nem volt mit nézni és minek örülni. Néha még azért felhangzott egy „hajrá DAC!”, hogy az emberek hátán végigfusson a hideg. Hogy libabőrös légy, és elcsukló hangon, apró könnycseppel a szemedben emlékezz, mi volt pár éve. Mert a dunaszerdahelyi polgár igényes focit akarna látni. Olyan játékosokat, akik a szívüket haggyák a pályán. Hogy a meccs után a füstös kocsmák mélyén legyen miről beszélni a haverokkal, vagy másnap a munkahelyen a kollégákkal.
Kiemelni senkit sem lehetett… Frankó barátom szerint a Buka Palit. Esetleg, hátvéd létére a legjobb góllövőnk, Vladimír Veselýt hét találattal? Ennyit erről a szezonról. Nem túl biztató, de a tények is magukért beszélnek, sajnos. Egy őszi tizedik helyezést a végén a tabella nyolcadik foka követte. Pedig nem volt egy világverő „banda” ez a tizenhat csapatos második liga. A Ladislav Hudec – Grajcár edzőpárosból az elsőt Szikora György váltotta. Sokadszorra jött a Fehér Pelé „tüzet oltani”. Tavasszal a másodedző személye is változott, Grajcár „Tónit” Marian Novotný váltotta. Kupában az első fordulóban lemorzsolódtunk. Csapatunk kerete:
Cséfai, Jánoš, Póda, Šanta – Brisuda, Buka, Ďurica J., Horochonič, Kravárik, Lipovský, Németh K., Olejník, Sováb, Veselý – Balla, Erős, Gašparík A., Greguška, Lojdl, Lupták, Majoros G., Nagy J., Németh J., Straka – Bognár P., Ďurica P., Gasparovics, Goljan, Kráľ, Németh A., Strelec, Šimček, Szórád.
2001 / 2002 – 8. DAC (30 11-10-9 42:38) 43 pont.
2002/2003 – Vágsellyén is otthon voltunk
Ez az időszak kísértetiesen hasonlít az előző idényre. A tizenegyedik helyen teleltünk, amit a végén ismét egy nyolcadik hely követett. A kupában is lemásoltuk az előző évi „teljesítményünket”, ismét az első fordulóban búcsúztunk. Hogy mégis legyen valami izgalom, arról a DAC klubelnöke, Šanta Imre gondolkodott, a 23. fordulóban. Odahaza a Dévény ellen a csapnivaló játékvezetés miatt elpattant nála a cérna, és beakasztott egyet a partjelzőnek a meccs után.
A labdarúgó szövetség fegyelmi bizottságának persze nem tetszett az eset, és büntetés gyanánt három bajnoki meccsre bezáratta a stadiont. A döntés értelmében Dunaszerdahelytől legalább 25 kilométerre voltunk kénytelenek ideiglenes otthont találni. Mivel már akkor jó kapcsolatokat ápoltunk a vágsellyei klubvezetéssel, kibéreltük a pályájukat. Edzőinkről pár szóban: Szaban Tiborral kezdtünk (akinek František Urvay segített be az eltiltása alatt), majd a tavaszi idényben Milan Albrecht váltotta a DAC egykori kiváló hátvédjét. Mellette ősszel Majthényi Lóránt ült, akit az imént említett Szaban is követett az asszisztensi poszton. Tartalékcsapatunk Dióspatonyban volt „otthon”, ahol a község labdarúgásának hetvenedik évfordulóját ünnepelték.
A második liga, nyolcadik helyén célba ért DAC csapatában pályára lépő játékosok közül Kozák tíz góllal lett házi gólkirály. Társai pedig ekkor a következők voltak, köztük öt! kapussal:
Belán, Čajka, Horváth T., Póda, Šanta – Bednár , Brisuda, Buka, Ďurica J, Guza, Loj, Lupták, Sováb, Svoboda, Veselý – Erős , Goljan, Horochonič, Kováč, Lengyel, Majoros G, Nagy J, Piros, Revák, Sárkány, Straka, Štros, Želízka – Bognár P., Ďurica P., Gašparík A., Kozák, Németh A., Németh J., Privarčák, Szeles, Šimček.
Az első számú kapusunknak, Šanta Petinek már ősszel végét ért az idény, mivel kiderült, hogy szalagszakadással védte végig a bajnokság első felét, ami után kényszerű pihenő következett.
2003/2004 – 8. DAC (30 11-8-11 39:40) 41 pont.
2003/2004 – Méltánytalan centenárium
A bajnokság őszi és tavaszi idénye között jelentős különbség volt. Az eredmények tekintetében viszont inkább egy nagy olvasztótégelynek lehetne nevezni az időszakot. Szikora – Prokop edzőpáros kezdett a kispadon, de mire lehullott az első hó, a sereghajtók közt volt szeretett csapatunk. A kudarcok után a klub vezetése megvált a szakmai stábtól. Mit megvált, egyenesen kiebrudalták a neves szakembert, aminek az lett a vége, hogy Szikora kiteregette a szennyest az egyetlen magyar nyelvű napilapban:
„A DAC helyzete tragikomikus!”
– adta hírül országnak-világnak. Sajnos volt benne „némi” igazság. A karmesteri pálca Dušan Liba kezébe került, három forduló erejéig. Még szeptemberben változás állt be az elnöki poszton is, Šanta Imrét Antal Barnabás váltotta fel a bőrfotelban.
Teljes gőzerővel azon dolgozunk, hogy a klub anyagi és technikai feltételei zökkenőmentesek legyenek… Erre kötelez minket az is, hogy éppen 2004-ben ünnepi fennállásának 100. évfordulóját a DAC!
– nyilatkozta a vezérkar. A klub neve FC DAC-ról, FK DAC-ra változott. Biztató jelek mutatkoztak akkor, de az idő igazolta, hogy korai volt az örömünk. Iráni kapcsolatoknak köszönhetően nemcsak játékosok, de egy bizonyos bécsi székhelyű IIFC GmbH csoport is a képbe került. A cég képviselője, Amir Hassain Fathee, a klub költségvetésnek 70%-át vállalta magára. Az üzletember helyett a szálakat viszont egy másik iráni „főmufti”, Khashayar Mohseni mozgatta. Vezetőedzőnek az osztrák Róbert Pflug csatlakozott hozzánk, aki jellegzetes gombócos sapkában érkezett a Csallóközbe. Segítői Simon Gyula és Vladimír Kinier lettek.
Közben számos folyóirat foglalkozott a DAC centenáriumával, de több könyv is megjelent. Minden dunaszerdahelyi focikedvelő „bibliáját” Brányik Sándor és Sidó Ferenc hozta össze, A dunaszerdahelyi futball 100 éve címmel. Éppen csak a vezérkar mutatott passzivitást ez ügyben. Terveztek ugyan egy focitornát, de az erre félretett pénzt elfújta a perzsa homokvihar. Csak a 29. fordulóban lélegezhettünk fel, na nem azért mert elállt a szél, hanem mert a Bacsfa legyőzésével megmenekültünk a kieséstől. Ennek ellenére a szurkolók egy, akár félre is érthető drapériát akasztottak a kerítésre:
Danke schön Herr Pflug!
A kupában már szinte hagyományosan csak az első körig jutottunk. A bajnoki meccseken Bognár Péter rúgta a legtöbb gólt. Szám szerint tíz találatig jutott. Csapatunkban ismét rengeteg játékos megfordult:
Belán, Peško, Kobr, Póda, Čajka, Šanta – Gábriš, Guza, Loj, Olejník, Ščasný, Németh J., Lukovics, Reza Saidiki, Niang, Timko, Ashoubi, Sárkány, Drobný, Simon, Majoros G., Faraji Mohsen, Fabuľa, Hrubina, Erős, Sováb, Kršteňanský, Kurinčák, Lengyel, Horochonič, Nagy P., Miklas, Buka, Bezhad Rabbie, Zlacký, Javad Razzaghi, Bognár P., Ďurica P., Kôňa, Herczeg, Serczel, Lelkes, Konečný, Nagy J.
2003/2004 – 11. DAC (30 11-6-13 36:44) 39 pont.
Ha már otthon nem jött össze a „100-as” torna, a bajnokság után Somorján egy „kilencvenesen” gáláztunk. A döntőben pont a hazai STK ellen maradtunk alul egy góllal.
Folytatás egy hét múlva, ugyanitt. Viszontlátásra Barátaim!
(Roberto)