Érdekes helyzet. Persze, a csapatunk és klubunk történetében ez egy marginális momentum… Kollégáimmal aktuálisan a Rossi-videóinterjún dolgozunk, melyben vitáztunk egyet, és ha így visszagondolok a beszélgetésre, Marco sok mindent nyíltan elemzett-értékelt, nem mindennel értettem egyet, de végeredményben néhány dologra alapos kontravéleményt maga a szombati meccs adott.

Nyitókép: Fekete Nándor

Fotógaléria: Jojo Samek

Kezdem általánosan…

Macej. Mai napig azt tartom, hogy Macej jó kapus, de amióta itt van, szinte minden elemzésénél ott van a „de” szó. Nem véd jól, cimbalmoznak a lábai a pszichikai tehertől, és annak ellenére, hogy tegnap Kováč is három gólt kapott, fényévnyi különbség volt a két kapus között. A legnagyobb hiba.

Nem értem, szakmai szempontból, hogy a csapatunk abszolút bizonytalan posztjáról miért beszélünk úgy, mint ha a csapat erőssége lenne.

 

A hiúságunk? Miért? Én is amondó voltam anno, hogy Macej jó kapus lehetne a DAC-ban, de ahhoz a realitás területén kellene mozogni Macejnak és az edzőjének is. Egyszerűen, a sorozatos hibák után a cserepad a legjobb megoldás. Még egyszer: lehet, hogy Macejból lesz még jó kapus, és máshol is jó kapus volt, de a DAC-ban nagyon rosszul véd és a szezon csalódása.

Slovan-meccs. Szerintem az új stadion, a tízezer néző, a győzelem és az összes gyönyörű szemlélet elvette a józan gondolkodást, mindenkitől. Egyszeriben, mi voltunk a levegő urai, a kultúra és a telefon központja, a verhetetlenek – az alázat pedig valahogy eltűnt, mint az instant kávé pora.

Magyar légió, Leekens…

A Slovan-meccsen szerencsénk volt, nyertünk, de a következő hazai meccsen történt valami, ami hosszútávon is negatívan pecsételheti meg a csapatunkat.

Kalmár Zsolt és Vida Kris Nyitra ellen elfelejtették, hogy a foci csapatjáték, és DAC-mezben az az elsődleges, hogy a dunaszerdahelyi csapat nyerjen, nem pedig az, hogy Leekens beírja: jöhet.

 

Hm…, ilyen teamspirit nélküli hozzáállás, mint amilyet a két fiatalka magyar sráctól láttunk, ez a magyar válogatottra – nem sértésként gondolom – elég lehet, de soha nem nyitja ki a kaput a nagy ligákba. Ezen a meccsen kirívó volt, ahogy a balkán, illetve a magyar klikk kezdte ignorálni a csapatjátékot, és például azt is elfelejtették, hogy passzolni kellene az év kimagaslóan legjobb játékosának, Eriknek, aki pont a fantasztikus csapatszelleme miatt egy igazi sportbálvány (nem pedig az FC Instagram reklámarca) lett.

Sokan kérdezték, hogy miért változott a második félidőben az Aranyosmarót teljesítménye. Egyszerű a dolog, Kováč kapus az öltözőbe rendet csinált és ismerve a habitusát, nem spórolta a játékostársait. Érdekes, ismerjük egymást és mivel az egész meccsen a kapuja háta mögött álltam, itt-ott hozzám szólt egy rövid elemzéssel. Nem lenne korrekt, ha nyilvánosan megírnám, de annak ellenére, hogy nekem se tetszett, amit mondott, igaza volt…

Fura, nem értem, hogy mi történik, egyszerre kifogytak a csapat hasznos játékosai, mint Ľupták és Čmelík… Okay, Lukáš tehetséges, de problémás a magánélete. Az FC Instagram vendégjátékosával nincs ilyen probléma. Vele csak az a gond, hogy nem üti meg az első liga szintjét, nem csapatjátékos és bevarrja a saját kollégáit. Komolyan mondom, a foci nem kilencvenperces szüntelen Insta-anyag készítéséről szól, hanem csapatjátékról, és ha ehhez nincs kedv, akkor egy Kovač típusú kapitány kioszt egypár megérdemelt pofont a kabinban.

Az edző a meccs után azt mondta, hogy a játékosok teljesítményével elégedett. Kevesen vannak vele így, sajnos,

 

és talán ez is az oka annak, hogy 4300 néző volt csak a meccsen, és valószínűleg nem tapsoltak Divkovičnak, Živkovičnak, de tulajdonképpen az egész védelemnek sem, és ha lenne idén még meccs, akkor valószínűleg nagyon kevés néző jönne el.

Ha csak szurkoló lennék és nem írnék, akkor valószínűleg én se mennék. A harmadik gól után óriási csalódást éreztem, mert elsőligás csapathoz méltatlan defenzív kiesésnek voltunk a tanúi.

Átverve érzem magam, és sajnos csak ilyen és rosszabb hangokat hallok a meccs lefújása óta.

 

Szerintem, nem a szurkolókban kell keresni a hibát és az újságírókban sem. A szurkolóktól a csapat olyan supportot kapott, hogy szerintem a karácsonyig tartó köszönöm se lenne elég. Azt hiszem, hogy az újságírók java része is kiadta magából, amit tudott, valaki többet, valaki kevesebbet.

A magam nevében elmondom, hogy a szerkesztőségünk része, amely a focicikkeket, videókat, fotókat készítette, hihetetlen sok energiát adott ki magából, rengeteget éjjelezve is, mert a java része imádja vagy megkedvelte a focit. Nem érzem úgy, hogy ez viszonozva lett volna az utolsó meccseken.

Ez a cikk tulajdonképpen inkább egy Csili-szurkoló rossz élményeinek a beszámolója, mint elemzés… Igen, ez így igaz. Rettentően csalódott voltam, és bizony lettem volna Kováč a kabinunkban.

De ez másnak a feladata, én csak annyit mondok, hogy kicserélhetünk egypár játékost, de az nem lesz elég, itt változtatni kell végre… min is? A kabinban és a szakmai stábban rövid időn belül fegyelem nélküli hangulat és anarchia keletkezett.

Sajnálom és csalódott vagyok.

Chili

MEGOSZTÁS
Poór Tibor
Szeretem az orosz klasszikus irodalmat. Kedvelem a skandináv és a mexikói filmeket, kedvenc rendezőm Martin Scorsese és Woody Allen. Ezt a zenét szeretem hallgatni: Bruce Springsteen, David Bowie, Peter Gabriel, Sting, Jonny Lang... Imádom a focit. A kedvenc ételem a klasszikus (cseh) vadas, a Horalky és a wagneres krémes. Valami komolyabbat írjak? Az élet túl szép és túl rövid, ezért utálom a lustaságot és harcolok ellene. A saját lustaságom ellen is… U.I. Imádom a családomat.