KLIKK-ARCHÍVUM
Közeleg a szeretet ünnepe, az év vége, egy újabb év – egy sor alkalom arra, hogy impulzusokkal piszkáljuk a lelkiismeretünket, lerójunk felé valamiféle egész éves adósságot, tegyük meg azt, amivel kvázi számlát egyenlítünk. Szóval hogy tegyünk „végre” valami jót…
Cinikusnak tűnik? Jó szemed van!
A legtöbben mindössze impulzusok alapján jótékonykodnak, adományoznak, segítenek, vagy figyelnek fel egyáltalán bármire is. Egy felhívás egy kutyamenhely, család, gyermek megsegítéséről, petíció egy társadalmi célért, szimbolikus szolidaritásvállalás a nyugati kultúra elleni merénylet áldozataival, stb.
Az írás megjelent a Klikk Out 2015/12. számában.
Borítóterv: Gocoň László
Fotó: Pixabay
Önmagában az égvilágon semmi baj ezzel, csak a pillanatnyi felhajtás hamar elhal, és sajnos gyakran minden visszatér a régi kerékvágásba, az ember elfordítja a fejét. A következő impulzusnál pedig sokan élnek azzal az „erkölcsi fölényükkel”, hogy bocs, legutóbb én már megtettem a magamét.
Tény, hogy ilyen esetben pusztító a cinikus válasz: nos, akkor mi van?! Hiszen el kell ismernünk, hogy egy valaki nem segíthet mindenkin, viszont mindenki segíthet egy valakin.
Az akut mentőakciók mellett, amikor anyagilag is valóban nagy segítségre van szüksége valakinek, szükség volna ezt automatikussá tenni.
Ha van néhány euród, amiről havonta le tudsz mondani, akkor azt rendszeresen utald át vagy add át egy olyan szervezetnek, csoportosulásnak, társulásnak, amelyiknek a tevékenységéről te úgy tartod, hogy hasznos.
Lényegében mindegy, hogy melyik kapja, mert ha társadalmi méretekben alakulna ki egy mechanizmus erre, akkor a szórás ezt megoldaná.
De ez így utópia. Pláne, hogy gyakran hallom gyűjtéseknél, hogy általában azok adnak, akiknek magukra is kevés jut. Nyilván azért, mert ők tudják, mi az a szükség meg a hiány.
Szóval akkor most, hogy „itt az alkalom”, tedd rendszeressé azt, hogy segítesz! Ja, még valami: ne mondd el senkinek!