Több cikkben értékelem majd az őszt, így most szerintem a legfontosabb infó az, hogy a végső resumét arról, hogy milyen is volt ez az idény, az utolsó cikkben olvashatják. Első ízben a játékosokat értékelem, a rákövetkező cikk címe pedig Rossi versus László lesz, gondolom a címből egyértelmű, mi lesz a téma. De most hadd kapjon teret a játékosok boncolgatása!    

Fotók: Jojo Samek, Fekete Nándor

Kapusok

Mottó: Három szinte egyforma korosztályú kapus, hiányzik egy tapasztalt róka, akár a cserepadra, aki harmincon túl már megértette, hogy miről szól a kapuskodás.

Patrik Macej 3

Azt hiszem, hogy tartozom Matlák edzőnek és Slávik kapusnak (mivel mindkettőt keményen kritizáltam) azzal, hogy így írjam le az első minősítő mondatot: bőven a képzeletbeli piros csík alatt mozog Patrik őszi teljesítménye. A bizonytalanság megkérdőjelezhetetlen, a lövésre, a fejesre és a beadásra mozgassál nem reagáló focikapus olyan, mint egy fekvő jégkorongkapus – a kritikus momentumokban használhatatlan. Patrik jó kapus, de a DAC-os teljesítménye számomra a legkellemetlenebb csalódás – egyelőre tévedtem.


Hátvédek

Mottó: Koštrnán kívül hiányzik a minőség a cserepadon, olyan játékosok, akik nem csak tehetségesek, hanem azonnal helyettesíteni tudnák a játékostársakait.

Marko Živković 3

Gyönyörű, szinte védhetetlen gólt szerzet, de mivel hátvéd, inkább a teljesítménye e részével foglalkozom. Azt hiszem, felesleges boncolgatni, hogy Marko pontosan mikor játszott jól, mikor nem és miért. Egyszerűen nehéz lenne találni más játékost, akinél ilyen különbség lenne a legjobb és a legrosszabb teljesítménye között. Bizony, az utolsó meccseken az egyik legnagyobb hibaszázalékkal mutatkozó játékosunk volt, és itt nem csak a passzok statisztikájára gondolok.


Tomás Huk–Ľubomír Šatka 2-

Két középhátvéd, akik relatíve jó párost alkotnak, csak van néhány fontos dolog, amin változatniuk kellene. Szerintem, a játékunk offenzív részében aktívabbak lehetnének, hátul picit keményebbek és agresszívabbak, feszesebb védekezést gyakorolhatnának. Egy olyan irányításra, mint amilyet anno Šrámektól láttunk, túl tapasztalatlanok és ezt bizony látni is. Evidens, hogy az összhang a többi játékossal és főleg a kapussal picit akadozik. Nagy potenciál van Šatkában, de úgy gondolom, hogy annak gyümölcsét már egy más liga nézői fogják megtapsolni.


Eric Davis 2

Egy az offenzívában remek balhátvéd, viszont másik oldalon átlagos hátvéd a játék defenzív részében. Jogos az a felvetés, hogy Koštrnával a háta mögött (ha Kristián él az eséllyel), eggyel feljebb mehetne. Szerintem, miután jött Kalmár, egypár szabadrúgásnál feleslegesen mellőztük Davis bal lábát. Kíváncsi vagyok, hogy a vébé után mi lesz vele, Ericnél ez egyértelműen óriási mérföldkő lehet a karrierjében. Nagyot éghet, de másik oldalon, ha hozza ott a formát és tesz hozzá valami pluszt is, egy topligás csapatban sem veszne el, persze, ha korrigálna egypár hiányosságán.


Középpálya

Mottó: A középpálya dönt a meccsekről, és itt a legfontosabb a már sokszor említett teamspirit. Sajnos, a mi középpályánkon nem mindig volt így.

Marin Ljubičić 2

Érdekes, hogy Marin most kapja a legtöbb kritikát, nem pedig az előző szezonokban, amikor érinthetetlen közönségkedvenc volt, viszont nem egyszer kiábrándító teljesítményt nyújtott. Most, amikor masszívan felgyorsult a játékunk és már láthatóak Marin adott limitjei, valamint néha a totál kiesései is, paradox módon, most szerintem sokszor példás a hozzáállása, akkor is, ha sok hibával játszik, és nagyon is hiányzik belőle a dinamika. A fiatal csapatunknál, szerintem nélküle per pillanat szétesne a nevezzem úgy, „kabin”, de másik oldalon tudomást kell mindenkinek vennie arról, hogy általában egy balkán- magyar-szlovák kabin nem éppen arról híres, hogy az öltözőben felhőtlen lenne a hangulat. Ezzel élnünk kell és az illetékeseknek pedig vigyázni, hogy ne pattanjon el a húr…


Erik Pačinda Csillagos egyes

Azt hiszem, hogy az aktuális szezonról szóló cikkeimben már bőségesen ecseteltem, mennyire értékelem Erik teljesítményét. Számomra, nem az utolsó meccseken lett a szezon játékosa, ezért meglep, hogy ilyen idény után, amikor toronymagasan a legjobb játékosunk volt, nem ő kapja az elismerést… Hm… Jó lenne tényleg a teljesítmény alapján szavazni, mert ez az ankét az első perctől inkább szimpátiaverseny volt, lásd Szabó Otti győzelmét. 2017-et írünk, és szerintem a legtisztább mindenképpen a nyilvános Facebook-szavazás formája, amelyen minimum ezerkétszáz ember vesz részt. Pont. Aha, Erik… Big, big, big, big respect!


Kalmár Zsolt 1-

Remek tízes, akinek nem Fortuna Liga az élete célja, ehhez túl jó játékos. Viszont, meg kell tanulnia azt, hogy a foci csapatjáték. Kár, hogy a végére elvesztette a fociikertestvére, Erik koordinátáit, ezzel több kárt okozott magának, mint a passzokra váró Eriknek.

Vida Kristopher (nem értékelem)

Azt hiszem, hogy ha Pavol Kováč – nyugodjék Simon Tibiről nem is beszélve – lenne a kapitányunk, akkor Kris saját maga kérné a tribünt. Azt a kurva, rendesen libabőrös lettem Simon Tibi nevének írásánál…


Simon Pambou 2-

Nem egy egetverő focizseni, inkább amolyan kis hangyácska, aki képes szenzációsan játszani, de néha van olyan, hogy a nehéz pillanatokba az alibifocit választja. Az biztos, hogy ha megy neki a játék, akkor öröm nézni a teljesítményét. Kérdés, hogy ha hozzunk négy új játékost, mennyire fog illeni a csapat új arculatába…


Lukáš Čmelík 3

Tipológia szempontjából imádom az effajta játékosokat. Az első meccsein remek volt, később már nem volt olyan fazonja, de akkor is a hozadéka a csapatnak elég nagy volt, emlékezzünk például egy meccsre, amelyen az utolsó, azt hiszem negyedórában lépett pályára, kiharcolta a gólt érő szabadrúgást, és főleg, megváltoztatta a játék képét. Igen, fegyelmezetlen, de azt is aláírom, hogy volt a csapatban több fegyelmezetlen játékos, nemcsak ő. Ősszegezve azt hiszem, hogy ott kezdődött az egész, hogy kritizálták feleslegesen, amikor többen megérdemelték volna a kritikát. Értem én, hogy nem egyszerű eset, de az edző és stáb egyik feladata megbirkózni ilyen feladatokkal – ekkora tehetségnél. Úgy néz ki, hogy a feladattál nem bír egyik fél se.


Csatárok

Mottó: A csatár nálunk hiánycikk.

A Divković, Malec, Ashiru, Mervó négyesből a legjobb Divković volt, de a végére a teljesítményével már ő is inkább cserepados játékos lett. Ez is egyfajta paradoxon, hogy így a legjobb csatárunk ezen a poszton a helyenként alternáló Pačinda lett.


Kétrészes videointerjúnkat Marco Rossival az alábbi linkekre kattintva nézhetik meg:

Marco Rossi interjú a DAC-ról és Dunaszerdahely városáról (Videó)

Csak lazán: Marco Rossi lazán válaszolt (Videó) 


 

MEGOSZTÁS
Poór Tibor
Szeretem az orosz klasszikus irodalmat. Kedvelem a skandináv és a mexikói filmeket, kedvenc rendezőm Martin Scorsese és Woody Allen. Ezt a zenét szeretem hallgatni: Bruce Springsteen, David Bowie, Peter Gabriel, Sting, Jonny Lang... Imádom a focit. A kedvenc ételem a klasszikus (cseh) vadas, a Horalky és a wagneres krémes. Valami komolyabbat írjak? Az élet túl szép és túl rövid, ezért utálom a lustaságot és harcolok ellene. A saját lustaságom ellen is… U.I. Imádom a családomat.