Fotó: Ugróczky István
A Vikkendhouse sorozat 18. epizódjával elérkeztünk Ugróczky Istvánhoz, magazinunk – de főleg eme mixrovat fotósához.
István, aki ugyanolyan kifinomult érzékkel válogatja a zenéket, mint a menő fotókat, mai zenei szelekciója ideális jégolvasztó ezen a fagyos vasárnapon.
Utazzunk csak el az ezredfordulóra Nemeshódosba, amikor István már nagyban tolta bátyjával, Petivel és barátaival (Pohár Gyuri, Gocoň Laci és Kovács Norbi) a diszkózenét DJ Brothers néven. Ezzel a nem mindennapi koncepcióval a környék diszkóiban és nagyobb eseményeken pörgették a minőségi zenét, melyet otthon gondosan kiválogattak minden buli előtt.
Lemaradtál az eddigiekről?
Mindenki így emlegette őket:
A srácok, akik más zenét játszanak, mint a megszokott…
Aztán ugorjunk picit az időben, és ott állunk az István és István koncerten, melyet Héger Hadzsi Istvánnal együtt csináltak. Ennek volt egy intenzív, de sajnos rövid időszaka, mialatt széjjeltáncolhattuk cipőinket a szuper szettre, melyet a két úriember játszott.
Fiatalabb koromban úgy gondoltam, bármi jöhet, csak legyen mellé valami jó zene. Persze azóta, így 33 évesen már kissé árnyaltabb a kép, de a lényeg ugyanaz, a zene plusz motivációt, plusz energiát nyújt a hétköznapokban ugyanúgy, mint a fontos pillanatokban. Egyszerűbben fogalmazva, szerintem a zene a lélek kávéja. És ha valóban élvezni akarjuk, akkor csak jó kávét ihatunk.
Mikor kedvenc előadóiról és kedvenc zenei műfajáról kérdeztem, nem határolta be azokat egy csoportba. Nála az számít, hogy az adott zeneszám megmozdít-e belül valamit. És itt nem kell magasröptű dolgokra gondolni, elég, ha a lábat megmozdítja.
Stílusbelileg nem határozta meg zenei ízlését, hallgat heavy metalt és Lisztet is, mikor milyen a kedve. De annyi szent, hogy cigányzene hallatán valami egészen más érzés keríti hatalmába.
Az ősember tábortüze körüli hangulat keveredve az univerzum végtelenjének harmonikus szimfóniáival. Megfoghatatlan érzés.
Ha mindenképp kell kedvenceket kiemelni, akkor a következőket említi: Kale Lulugyi, Lajkó Félix, Óperentzia, Leftfield, Howlin Wolf, Daft Punk, Bobafett, Kispál és a Borz és még jópáran.
Középiskolás éveim alatt, a DJ Brothers-korszakban a hodosiakkal jártuk a környékbeli kultúrházakat, és zenéltünk a helyieknek. Persze szigorúan csak CD-ről, de a fogadtatás így is pozitív volt. Akkoriban alkalmazkodnunk kellett az aktuális helyi igényekhez, de a kérések mellé becsempésztük már a Leftfieldet, a Daft Punkot és a Chemical Brothers-t is. Ezek ma már ismert előadók, de akkor még csak kb. 2000-et írtunk. Errefelé akkor még a TNT volt a menő.
Első koncertélményeként a pozsonyi Depeche Mode-koncertet említette, a legjobb buli pedig az Underworld koncertje volt számára a Balaton Soundon.
István zenei ízlése, mondhatni, szerteágazó, de a válogatásnál arra törekedett, hogy ez a mix ne legyen túl eklektikus. Olyan kedvenceket választott, amik valamelyest közel állnak egymáshoz. A mai mix egy csodás ívvel épül felfele, kellemesen úszunk a közepén, majd a végén egy verssel zárul.
A szerző üzenete a mixhez:
Vasárnap délutáni mix lévén igyekeztem nem felkavaró, mégis ütemes zenéket válogatni. Kicsit frajer, kicsit haver, néha andalgós. Ez az én vasárnapi válogatásom.
A Mix:
Tracklist:
1. Bill Withers – Lean On Me (Single Version)
2. Leonard Cohen – Nevermind
3. Chris Isaak – Wicked Game
4. Solomon Burke & De Dijk – Hold On Tight
5. Audio Bullys feat. Suggs – This Road
6. Creedence Clearwater Revival – I Put A Spell On You
7. Dengue Fever – Ethanopium
8. Móra Ferenc – A Hegedű (szavalja Bessenyei Ferenc, alatta zene: Jean Michelle Jarre – Ethnicolor)