Utazzunk az USA-ba, keressük fel Mississippit, ismerjünk meg egy különleges stílust, melyet úgy hívnak: blues!
A színtiszta blues még a huszadik század fordulója előtt született. Jellegzetessé teszi a szájharmonika, a trombita, a tipikus akkordmenetű gitár- és basszusfutamok, a zongora és az ismétlődő, sokszor meditatív ének. Olykor fájdalomról, szerelemről, máskor jó hangulatról mesél – dőljünk hátra a fotelban és élvezzük a legendás zenészek játékát!
A blues alaposan formálta a zene fejlődését, onnantól, hogy elfogadottá és népszerűvé vált, eljutott a világ minden pontjára.
Azok közé tartozom, akiknél mindig szól valami zene, hol halkan a háttérben, hol hangosabban, utazás, szabadidő vagy munka közben. Ahogy telnek az évek, egyre gyakrabban nyúlok a blueshoz. A stílus még Angliában fertőzött meg; egy gyár esztergályos műhelyében dolgoztam négy, nálam idősebb angol úriemberrel. A műhelyben a magnóból nem szólt más, mint B.B. King, Big Mama Thornton és Keith Richards. Hihetetlen atmoszférát teremtett a muzsika, a munka csak úgy pörgött, jókedvűen, hatékonyan. Nekem ez volt az első alkalom, amikor az elektronikus zenén kívül teret adtam más stílusnak is.
Mi az a blues?
Ugyan megmaradt népzenének, de számos stílust kinevelt maga körül, hatásai a rock-, a jazz- és popzenében is jelen vannak. A világ minden országában blueszenekarok alakultak, közös volt bennük a zenei nyelv, de mindben ott volt valami sajátos, helyi íz.
A „the blue devils music”, azaz a kék ördögök zenéje kifejezésből származik a blues neve, amelyet az Amerikában rabszolgaként dolgozó feketék adtak neki.
Kezdetekben főleg a szomorúságot, a rabszolgasors fáradságait, hangulatát adta vissza. A műfaj az 1900-as évek elején vált ismertté, indulása viszont sokkal korábbra tehető – mögötte az afrikai dallam és ritmusképetek, de már benne az új világ rossz sorsa: mivel a rabszolgák kultúrája nem volt szalonképes, sokáig semmilyen feljegyzés sem született a bluesról, annak megszületéséről.
A legkorábbi változata a delta blues, hisz a Mississippi folyó deltájában született. Innen utazott tovább Memphisbe, Tennesseebe, majd végül megszólalt elektromosan kierősítve Chicagóban is, ahova az autógyárak miatt felköltöző déliek vitték magukkal.
Rengeteg változáson ment át:
előbb a vidék hangja volt, parkokban, kisebb szórakozóhelyeken, csehókban, csavargótanyákon szólt.
Az előadók és a közönség is jellemzően fekete volt, akiknek emlékezetében élénken éltek a rabszolgaság évei. Számos blueszenész magát kísérte bendzsón, gitáron, zongorán vagy szájharmonikán. Ha állt is mögötte zenekar, ők alkalmazkodtak az énekes-szólista játékához.
A somorjai Húshegyi fivérek, András és János, azaz a The Butchers a blues csallóközi művelői. Tollas Rádiós bemutatkozásuk óta nagy kedvenceim, eszméletlen elszántsággal írják a zenéket, koncerteznek és csodás esteket szerveznek. A velük készült interjút a rovat következő részében hamarosan olvashatjátok!