KLIKK-ARCHÍVUM
Az év utolsó hónapja váltja ki az emberekből általában a legellentmondásosabb megnyilvánulásokat. Először is mindenki ekézi a karácsonyt, merthogy ki a hóhérnak van szüksége arra az agyhorpasztásra, ami azt megelőzi, közben hetekig mantrázza magának és másoknak, hogy a karácsony már csak üzlet. Aztán kipakolja a púpozott bevásárlókocsit, majd morogva és dudálva kitolat az áruház parkolójából.
A cikk megjelent a Klikk Out 2013/12. számában.
Erőszak. Tulajdonképpen az emberek egy kiadós hányada ugyanekkora ellentmondásokkal folytatja az életét az egész év során, ami nagyrészt abból adódik, hogy a méltó életvitelhez szükséges alapvető, valójában fekete-fehér és faék egyszerűségű szabály- vagy értékrendszerbe illőnek vél valamilyen „falkavezér” bomlasztó szűrőjén keresztül mutatott abszurdumot is.
Magyarul, így tűnik akár a széklet is nutellának.
A felszínes, kétpólusú gondolkodásból adódóan így lesz a „hamisnak” vélt ellentéte az „igaz”, az „ellenségem” „ellenségéből” pedig a „barát”. Holott már mindegyik fogalom ferdült, amikor egy fent említett szűrőn keresztül osztódtak ki a szerepek.
Ugyanazon egyszerű marketingpszichológiai eszközök, azaz önjelölt mindentudók jelszavai iránti feltétlen hitből fakadóan lesz vonzó az olcsó és a sok, értékes a drága, mint „mocskos” a zsidó, a cigány, vagy épp Amerika, szabadságharcos a terrorista, és néhány hatalmasság a világ vélt ura.
Hogy miként jön ide a karácsony?
Hát mert a mainstream vagy épp (ál)alternatív megmondóemberek helyett a szereteten, megértésen és segítségen alapuló értékrendszerünknek kell(ene) lennie annak a kapaszkodónak, amely segít felülkerekednünk a sok irányból és forrásból táplált hétköznapi berögződéseinken, sztereotípiáinkon, trendjeinken.
Sokkal egyszerűbb dolgokat kell tudnunk, és bíznunk bennük, minthogy privát igazságokat találjunk lelkünk nyugalma végett a világ működésére. Tulajdonképpen ezt ünnepeljük, és ezzel az alapvető tudással, a helyes és helytelen felismerésének képességével mindenki rendelkezik.
A karácsonyi ünnepekre ezért azt kívánnám mindenkinek, hogy gondolkodjon, szeressen és segítsen!
A megértésben talán picit segít Malala Juszufzai egy amerikai tévéműsorban elhangzott rövid gondolatmenete. Ő az a 16 éves, Szaharov-díjas, Nobel-békedíjra jelölt pakisztáni lány, aki a tálibok által felügyelt pakisztáni régióban a nők oktatásáért 11 éves kora óta blogírással küzd, tavaly pedig megpróbálták meggyilkolni:
Gondolkoztam ezen, mi lenne, ha jönne egy tálib, hogy megöljön. Kérdeztem magamtól: mit tennél ekkor Malala? Elsőnek azt válaszoltam magamnak, levenném a cipőmet és megütném vele. De aztán azt mondtam, ha megütsz egy tálibot a cipővel, nem lesz különbség közted és a tálib között. Nem bánhatsz másokkal kegyetlenül, harcolnod kell velük, de békésen, párbeszéddel, az oktatás segítségével. És ezután arra jutottam, elmondanám neki, mennyire fontos az oktatás, és én azt akarom, hogy az ő gyerekeinek is járjon az oktatás. Majd azt mondanám neki, hogy ez az, amit el szerettem volna mondani. És most tegye, amit tenni szeretne.
(A idézet fordításának forrása: 444.hu)