Dunaszerdahelyen 1993 óta üzemel a városi műjégpálya vagy, ahogy a Csallóközben mindenki mondja, a korcsolyapálya. Akárhányszor csak megfordultam a közel negyed évszázada működő létesítményben, egy dolog mindig változatlan volt: a jókedv. Az arcokon mosoly, a poharakban meleg tea vagy forralt bor, néha pedig egy-egy zúzmarásra fagyott bajusz vagy szemöldök volt az, ami viccesebbé tette a viselője fizimiskáját. Ott jártunkkor is gyerekzsivajtól volt hangos a placc, de Aranyossy Csaba, a pálya üzemeltetője szerint ez teljesen természetes, mert akit náluk jégre tesznek, annál másfél órára garantált a jókedv.
Az sem mindegy, milyen szél fúj
Azt, hogy korcsolyázni csak télen lehet, már az óvodáskorúak is megértik. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy hiába mutatja a naptár, hogy téli hónapban járunk, az időjárás olykor mégsem teszi lehetővé a nyitást a műjégpályán.
„Sajnos az évek során az a tapasztalat, hogy egyre leszűkülnek a hideg hónapok. Azelőtt már novemberben is lehetett korcsolyázni, egészen márciusig, a tavaszi szünet végéig, de a mostani meleg napok miatt nem megfelelőek a körülmények ahhoz, hogy jeget csináljunk.
Korábban öt vagy akár hat hónapig is tartott a szezon, manapság csupán három, legfeljebb négy hónap, amíg a gépek képesek a fagyasztásra”
– mondja a pálya üzemeltetője. Amit még elárul, hogy nemcsak a hőmérséklet, de a szélirány is befolyásolja a jég minőségét. Mert ha például déli szél fúj, akkor – mint mondja – a fene megette az egészet, ugyanis az felolvasztja a jeget. „Az északi széllel nincs probléma, a gépek még +10 fokos hőmérsékletig is képesek a fagyasztásra, de ha emellé déli légmozgás párosul, akkor már mi is tehetetlenek vagyunk, a jég pedig megadja magát” – sajnálkozik.
25 kilométer cső
A műjégpálya 58 x 28 méteres, összesen tehát 1624 m2 alapterületű. A jéggyártást egy 25 kilométeres csőrendszer teszi lehetővé, amely a pálya alatt fut. Ezeket a csöveket ammóniával töltik fel, ez a vegyi anyag szükséges a jég előállításához.
„A másik módszer szerint freonnal készítik a jeget, akárcsak a hűtőládákban. A jégcsarnokokban azonban bevett szokás az ammónia használata.
Ez a szúrós szagú, maró hatású anyag ártalmas lehet az egészségre, de az előírások betartásának és a rendszeres karbantartásnak köszönhetően nem fordulhat elő semmilyen komplikáció. Minden szezonnyitó előtt egy héttel elvégezzük az úgynevezett próbahűtést. Ezalatt eltávolítjuk a tartályokban és gépekben keletkezett lerakódásokat. Most december 16-án tudtunk megnyitni, előtte négy napig tartott, míg előkészítettük a pályát” – avat be a részletekbe Csaba.
A gépházban egyébként még ma is azok a gépek üzemelnek, melyeket ´93-ban szolgálatba állítottak. Persze kisebb-nagyobb ráncfelvarráson már többször is átestek.
A város hat évvel ezelőtt végezte el a pálya alatt húzódó csövek cseréjét,
akkor a jéggyártáshoz korábban szükséges 7,5 tonna ammónia mennyiségét is sikerült 1,5 tonnára lecsökkenteni. „A rolba, azaz a jégtisztító gép, szintén veterán darab, 37 éves, de egyelőre jól végzi a feladatát” – dicséri meg Csaba a pályánál is idősebb járművet, amely fiatal korában még a Slovan hokicsapatának meccsein tette simává a játékteret.
Jégre lépni csak korcsolyában
Míg mi a pályafőnökkel a meleg irodahelyiségben beszélgetünk, addig fotósunk körbejárja a gépházat, majd engedélyt kér arra, hogy a jégre léphessen. „Mivel szépen kérted, ráléphetsz” – nevet egyet Csaba, de hozzáteszi, azért nem engedik meg a szülőknek, hogy cipőben menjenek fel a korcsolyapályára, mert az arra rátapadt só- és sárrétegtől azonnal olvadni kezd a jég.
„Vannak bizonyos szabályok, melyeket ildomos betartani ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát korcsolyázás közben. Ha minden korcsolyázni nem tudó szülőt ráengednénk a jégre, akkor az kisvártatva pocsolyává alakulna a felhordott piszok miatt. A korcsolya éle vékony, az utcán nem jár benne az ember, így nem fenyeget az a veszély, hogy beszennyezi a jeget. Arra is érdemes odafigyelni, hogy ha lehet, egy irányba korcsolyázzunk, elkerülve így az ütközéseket. Persze a fiatalok élvezik a kergetőzést, vagy ha elcsenhetik egymás sapkáját, de azért
nem árt az óvatosság, mert a jégnek minden pozitív tulajdonsága ellenére, van egy rossz jellemzője is, mégpedig az, hogy kemény. Ha valaki dob rajta egy hátast, az igencsak tud fájni”
– fanyalodik el Csaba, aki férfiasan bevallja, tavaly maga is esett egy akkorát, hogy ripityára törte a karóráját. Néhány mobiltelefon is megtapasztalta már, hogy a jégen egyikük sem marad törhetetlen.
Valamivel kevesebb lett a hokis
Ha mégis úgy alakul, hogy repkednek kint a mínuszok, azt a műjégpálya látogatottsága is megérzi. Ilyenkor a befagyott csallóközi állóvizek is vonzzák a csúszkálni vágyókat. „Onnan tudjuk, hogy ki alatt szakadt már be a jég valamelyik tavon, hogy sáros a korcsolyája az illetőnek. Biztos nem borsót szedett benne. Nálunk az a veszély nem fenyeget, hogy beszakad a jég, mivel műjégről beszélünk.
Természetesen kisebb sérülések olykor előfordulnak, de hála Istennek, ritkán.
Egy szezonban általában 12 ezren húzzák fel a korcsolyát, a karácsonyi szünetben, amikor a diákok otthon vannak, akár 400-450 ember is megfordul nálunk naponta. Délelőtt főleg kisgyermekes családok jönnek, délután pedig a fiatalok, akiknek számít az is, hogy milyen zene szól a hangszórókból vagy, hogy reflektorfényben csúszhassanak.
Az sem ritka, hogy hetven év felettiek is korcsolyáznak még” – jegyzi meg Csaba.
Egy időben rendszeresen jártak hokizni is a szerdahelyi műjégre, ám amióta a közeli Gútoron és Felbáron is megépült a fedett pályás jégcsarnok, a számuk némileg megcsappant. Csaba azt mondja, heti egyszer még így is van hoki, de azt este tíznél tovább nem űzheti a csapat, mert elég hangos sport. „Amikor a palánkhoz vágják egymást a játékosok, annak azért van egy hangja, amit nem a legkellemesebb hallgatni a környéken lakóknak” – árulja el.
Facebook helyett a jégen udvarolj!
Amennyivel kevesebben ütögetik esténként a korongot, talán annyival többen ismerkednek a korcsolyázás szépségeivel délelőtt. Egyre több iskola iktatja be a tantervbe a korcsolyázást. „Örömteli, hogy a városból, de a környező falvakból, például a karcsai iskolából és Patonyból is jönnek már diákok.
Ha kell, mi a nyitvatartási időt is rugalmassá tudjuk tenni a számukra.
Ezeket a srácokat, ha egyszer-kétszer elhozza ide a tornatanár, lehet, hogy rákapnak a téli mozgás örömeire,
és legközelebb már maguk is eljönnek. Most hallottam, hogy az egyik osztályban hárman is korcsolyát kaptak karácsonyra, ami azért jó dolog, mert talán újra értékesnek tartják a szülők ezt a sportot.
Magam is inkább emellett szavazok, mint a számítógépes játék mellett. Itt kell ismerkedni, nem a Facebookon, ahol valaki odaírja, hogy Tibinek hívják, közben meg Józsi. Itt mindig jó a hangulat, szabad levegőn vagyunk, a büfében finom a tea és a forralt bor, és nem kell a Tátrába sem mennünk azért, hogy egy téli sportnak hódolhassunk” – zárja a beszélgetést a jégpálya örökösen jó kedélyű vezetője.