Weöres Sándor, A teljesség felé című könyvéből idézek.
TERMÉSZETES IGÉNYEK
A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik.
A felnőttkor természetes igénye: élet. S a mai felnőtt, vagy alig él, vagy maga és mások rovására, rejtek-utakon él.
Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar.
Mindezek mellett annyi mindent akarunk még. Karácsony van, s végre pár napot szorosabban is együtt tölthetünk a szeretteinkkel. De ahelyett, hogy csak az Egyre és a Kicsire figyelnénk, mi Sokat és Nagyot akarunk. Adni és kapni is.
De azzal, ha sok ajándékot adunk, nem leszünk szentek, sem önzetlenebbek. Sőt!
A sok ajándék vásárlásával is csak saját magunk vállát veregetjük. Milyen nagylelkűek, mekkora hősök vagyunk, miközben teljesen másra volna szükség. Mi egy gyermek, egy apa, egy anya természetes igénye? Nos, Weöres Sándor ad néhány támpontot, nem igaz?
Próbáljunk hát magunk is megtalálni, hogy szeretteinknek mi lehet a természetes igénye és szívüket az ünnepi asztalnál ez alapján megvendégelni.