Elérkezett az év utolsó versajánlója, és nagy haikukedvelőként és -íróként mi mást is hozhattam volna ez alkalomból nektek, mint haikukat, miknek szerzője a tehetséges fiatal költő, Dobai Bálint.
Ezekben a napokban nem sok energiája van az embernek, lefáraszt minket a sok kaja, pia és a vendégségből vendégségbe járás. Ilyenkor (is) nagyon jól tud esni pár minőségi haiku. Bálint ilyeneket ír.
Különben nemcsak ezt a versformát használja gondolatai kifejezésére, hanem egyéb, de hosszabb kötött formákat is, melyekben a dallamos, rímes stílus kerül előtérbe.
Bálint 1983-ban született az erdélyi Zilahon. Versei 2004 óta jelennek meg irodalmi lapokban. Egyelőre két kötete van: Megfáztam egy temetésen (2009) és a Titántorkú Sámson (2014).
Első kötetéért Méhes György Debüt-díjat kapott, azóta Quasimodo-oklevelet, illetve MMA- és KMTG-ösztöndíjat kapott, valamint verseit beválogatták Az Év Versei 2010, a Szép Versek 2011 és 2015 antológiákba is.
![]()
Eső
Esőázó vezeték
póznák közé feszítve
izzad az áram
Bogár
galacsinhajtó
sárból Földgömböt formál
egy kicsi isten
Extrovertált
te fázol bennem
amikor veled vagyok
hiányzol nagyon
