Az idei év utolsó „Szigi-szemmel” írása hadd ne legyen hagyományos, és próbálok(junk) kicsit megkomolyodni így az év utolsó napjának eljövetelével, szilveszterkor.

Szóval, akik kedvelik és akik nem 🙂 ezeket az apró szösszeneteimet, azoknak leírnám, hogy a napokban olvastam (véletlenül) Csernus doki egyik mondását:

„A kiabálásnál a mosolygós irónia sokkal kegyetlenebb fegyver”.

 

(az irónia, szarkazmus és cinizmus definícióját megtaláljátok a Google-keresőben) 🙂

Talán nem mondok azzal újat, hogy írásaimat az egyik legnépszerűbb közösségi portálon történtek motiválták, és igaznak látszik a mondás: ha már kurvának állsz, számíts arra, hogy magáévá tesz egy török kamionos 10 óra vezetés után. 

 

Némi kívánnivalót maga után hagyó stílusommal elég sok mindent érintettem írásaimmal, aminek meg is lettek a következményei, de azért kétségtelen, volt néhány jó dobásom.

Gondoljunk csak az eltűnt Luis Vuitton táskákra, vagy az almáspite sztorira, de volt itt körforgalom, képviselőmustra, lakodalom és még sorolhatnánk.

Idén is sok(k) mindent megtudhattunk a fészbuk közreműködésével, hiszen voltak, akik megtalálták a nagy Őt, esetleg elveszítették, de láthattunk irdatlan mennyiségű fényképet, boldogságot, bánatot, vigadalmat. S ez mind-mind jelen volt a Facebookon!

Igen, vannak, akik nem bírják a gyűrődést, és fészbuk-aktivitásuk megroppan, szárnyalásuk magatehetetlen dührohammá alakul, felfüggesztik közösségi oldalukat, esetleg törlésszindróma alakul ki náluk. 

 

Mások álprofilt szerkesztenek, és úgy próbálják kiélni perverz vágyaikat. 🙂

Hölgyeim és uraim, ne engedjetek a gyermeteg provokációnak, mégha egy gyarló férfiú a fenékméreteiteket vagy egy tüzes amazon a péniszméretetek veszi is górcső alá a közösségi portálon, mindig gondoljatok arra, hogy a düh az rossz tanácsadó. 🙂

Ezúton szeretnék elnézést kérni azoktól, akiket fanyar, néha gátlástalan humorommal riasztottam el környezetemből, Isten lássa lelkem (na, nem az egészet) sosem volt bennem rossz szándék. 

 

Szeretném megköszönni a Klikkout tulajdonosának, főszerkesztőjének és minden munkatársának, hogy felületet biztosítanak az írásaimnak, hű olvasóimnak köszönöm a bizalmat és kitartást.

Végszóra csak annyit, hogy mindenkinek kívánok az új esztendőben jó egészséget és boldogságot, néhányatok örömére vagy bánatára, jövőre is lesz Szigi-szemmel. 🙂

 

U.I.: Lajos, remélem nem olvasod!? 🙂

 

MEGOSZTÁS