Először is Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek! Most, hogy már átléptük 2018 küszöbét, újra jelentkezik versajánlónk. Mai választottam Áprily Lajos. A prózát kedvelőknek üzenem, hamarosan ők is megkapják az ez évi első elbeszélés-falatjukat.
Áprily erdélyi születésű költő, ki az első nyugatos nemzedékkel alkotott egy időben. Nagyságát Babits Mihály, Kosztolányi Dezső vagy Tóth Árpád magasságába lehet emelni, hiszen a rájuk jellemző formai profizmus nála is megtalálható.
Fő témája nem a hétköznapi, főleg a városi ember élete, hanem a természet és az ember mint olyan kapcsolata. Ebből kifolyólag sokat használja alkotásaiban a természeti jelenségeket. Verseiről az juthat eszünkbe: gyönyörködtető harmónia.
Alább magához a lírához szól, lírai nyelven. Aki netán nem szeret verseket olvasni, az effajta magasztaló sorok még neki is meghozhatják a kedvét, hogy elkezdjen megismerkedni a poétika sokrétű világával.
Jöjj, négysoros
Jöjj, négysoros, jöjj. Versed nem szaval,
ódává nem növesztheted magad.
De napomon ez a négy sor vonal,
életjel, mit lelkem lelkemnek ad.
A rím
Hazája álom és titok,
szem-nem-legelte pázsitok.Egyszer csak itt van s mint kis ér,
csilingel és kisér, kisér.S fürtös csengő lesz: hangpatak,
amelybe új csengés szakad.Mentát locsol, szirmot sodor
és illatos lesz, mint a bor.És mámoros lesz, partot ont,
kurjongató, vidám bolond.A mély felé örvénnyel ás,
hogy belenézni: kábulás.A fényen tündökölve fut
és fényes tündérvölgybe jut.S tó lesz, virágot úsztató,
habnyugtató és tiszta tó.Nem ás, nem ont és nem kering –
csak ring s a lelkem benne ring.
