Sok mindent hallottunk már Boncza Berta, becenevén Csinszka, és a költőóriás, Ady Endre kapcsolatáról, azt azonban ritkán tudatják velünk az iskolában vagy a médiában, hogy Berta, ez a kivételesen csinos múzsa, maga is író, költő volt.

Ráadásul nagyon tehetséges poéta volt, kinek már Ady is úgy udvarolt levelében, hogy a lány szebb verseket ír, mint ő. Ebbe természetesen bele lehet kötni, vagy inkább kérdőre vonni, hiszen ha egy férfi szerelmes lesz, csak úgy bombázza kiszemelt áldozatát felnagyított dicséretekkel, hogy hízelegjen annak.

Azonban az irodalomkutatók és szakértők is egyetértenek abban, hogy Csinszka versei minőségiek, annyira hogy nemrégiben ki is adták a Mert a csodának nincsen párja című kötetet, mely a költő(nő) összegyűjtött verseit tartalmazza.

Érdekes, hogy amíg Adyval való viszonyuk, házasságuk élt, addig szinte nem is írt Berta, valószínűleg annyira elnyomta őt Endre nagysága, hogy úgymond nem jutott szóhoz. Előtte és utána viszont csodás versek kerültek ki tollából.

Ez nem meglepő, hiszen művelt lány volt, Svájcban tanult, beszélt németül, franciául is, nagy érdeklődést mutatott a magyar, a francia és a német irodalom, a rajzolás, még a fotográfia és voltaképpen bármi iránt, ami a kultúrához tartozott. Levelezett több költővel is, hogy minél közelebb kerüljön hozzájuk, hogy minél jobban tudjon fejlődni és természetesen, hogy minél többet megtudjon erről a világról, melynek szeretett volna művészként is részese lenni.

Versek mellett írt novellákat, valamint szépirodalmi igényű leveleket is, de a líra volt az igazán testhezálló számára. Lírájára kezdetben a szecesszió volt jellemző, a dekoratív forma, melyben tragikus élményeit írta le (pl. édesanyja elvesztésének hatását), majd ezt követően – míg össze nem jöttek Adyval, de már kapcsolatban voltak – leginkább a nyugatos, jövőbeli párjának hatása, stílusa érezhető művein, avagy ambivalencia és esztétizáló modernizmus.

Miután párját elvesztette, talált rá igazán arra a versformára, melyben kibontakozhatott a tehetsége, és igazán önmagát tudta adni. Itt már elszakadt az Ady-modortól és a századeleji szecesszió jegyeitől. Az új verseire a letisztult forma, a játék, a humor és a vitalitás volt jellemző, melyekben a fő tematika a szerelem, a természet, a különböző élethelyzetek voltak, továbbá a lázadás a családi, illetve a társadalmi konvenciók ellen.

Jó szívvel ajánlom mindenkinek a kötetet, értékes darabja irodalmunknak, és jelenleg csak be kell menni egy könyvesboltba vagy kattintani párat azok internetes oldalán, ha hozzá szeretnénk jutni.

MEGOSZTÁS
Rásó Attila
Körülbelül 10 éve foglalkozom mélyebben irodalommal, 8 éve pedig verseket is írok, mikkel lehetett találkozni az Opus folyóiratban, az ujbekezdes.hu, az f21.hu platformokon, de akár a Pátria vagy a Tollas rádióban is. Életem az irodalom és az olvasás.