Nyugi van, alszik a gyerek, vagy épp az apjával szaladgál valahol. Végre egyedül, végre csak a magamé lehetek, végre egy kis Én-idő! Juhé!

Mihez kezd akkor egy kisgyermekes anyuka, ha a gyereke(i) nincs(enek) a közelben, és nyugodtan azt csinálhat(na), amit csak akar?

Megmondom én! Aggodalmaskodik! Aggódik a gyerekért, az apjáért, a nagyszülőkért, ha épp ott van náluk. Aggódik azon, hogy ha most megiszik egy kávét, azzal is a takarítási vagy a főzési időből vesz el, amit nem tud olyan erőbedobással végezni, ha ott sertepertélnek mellette.

Eme cikkem arra hivatott, hogy megtörje ezt az örök, ördögi aggódási kört.

 

Mi a fene? Anyukák, hahó! Miért is gondoljátok azt, hogy nekünk nem jár egy jó meleg fürdő, egy pohárka finom krémlikőr vagy egy szál illatos szivarka. De mielőtt a lábunkat az asztalra tennénk és előkapnánk a kupicát, gondoljuk előbb végig, hogy most éppen mire is volna szükségünk!

Pár kérdés az eligazodáshoz:

– milyen igényem szenved most hiányt?

– mi az, amit elsősorban szeretnék megtenni magamért?

– mi az, amit a négy fal között is meg tudok csinálni, és mi az, amihez el kell mennem itthonról?

Egy példa: kint épp nagy pelyhekben esik a hó, lefagy a kezem a billentyűzet előtt, pedig van vagy 22,5 fok a lakásban, ami valljuk be, nem kevés. De akkor is fázom, és a lábaim is fáznak. A gyerek pedig nincs itthon. Pár órás vakációját tölti a család egyik tagjánál.

Mit fogok most tenni? Mi az, amire a leginkább vágyom? Elmegyek futni, hogy kevésbé hájas és izmosabb legyek, vagy inkább veszek egy forró fürdőt, majd a napszakra való tekintet nélkül felhúzom a kedvenc csajos pizsamám, a plüss marveles fürdőköpenyem (ami ugyan még nincs, de lesz!), főzök egy meleg kakaót,

beülök a legkényelmesebb, süppedős fotelomba, ami elevenen szippant magába, és a kedvenc könyvemmel, sállal a nyakamban, kesztyűvel a kezemen illatolom a finom, főzött kakaómat a nagy pöttyös bögrémben, amit az egyik kedvenc kávézómban vettem.

 

Elolvasok pár sort, majd az államat finoman felemelve, a fejemet oldalra biccentve kellemesen elmerengek a mondanivalón, bátran elengedem a fantáziám, átadom magam az érzésnek. Kinézek az ablakon és csodálom a havat, azokat a hatalmas pelyheket, amik akkorák, mint egy-egy fél alma.

Elgondolkodom azon, hogy láttam-e már valaha ekkorákat, és hamar rájövök, hogy nem. Örömmel nyugtázom, hogy ma is történt valami, ami eddig még soha, hogy milyen csodálatos élménnyel lehettem gazdagabb.

Megyek is, mert én most épp ezt fogom tenni (a marveles fürdőköpeny kivételével), mert tényleg lefagy a kezem, és már alig várom azt a jó édes kakaót.

Nektek is szép telet, boldog bekuckózást!

 

MEGOSZTÁS
Kürthy Judit
Egy zizi, de csupaszív anyuka, aki ritka szabadidejében inkább egy fúró-faragó, koszosruhás pimasz hölgy. Izgága, okoskodó, az élet igazságain elgondolkodó és a föld felett egy méterrel közlekedő naiv lény.