A járási bajnokság második osztályát utcahosszal nyertük meg, és nem titkolt ambíciókkal töltöttük a nyarat, várva a pár hetes nyári felkészülést a járási egyre, és időközben leigazoltunk pár játékost, akikkel már nagyobb terveket szövögettünk.
Jött a kapus Pócs Zoli, akinek az eredeti neve János, de mindenki csak Zoliként ismeri.
Marczel „Basa” Tibi a hátvédsorba, akiért kapkodtak a járási fociklubok, mert Basa egy pánfutballista volt.
Ábrahám Laci egy romagyerek, aki a grundról csapódott hozzánk, és nagyon jól bánt a labdával.
Rémes „Tiko” Tibi és Kiss „Giga” Zoli, akik eredeti szeverkettesiek voltak, és köztudottan erős grundmeccsek zajlottak arrafelé.
Faragó „Kérdőjel” Zolika, akit testtartása miatt neveztek el így a fiúk.
Szóval megnyertük a bajnokságot; az első idényzáró gyűlésünk a pódafai kultúrházban Csóka Sanyi polgármester engedélyével, Mészáros Heni szervezésében jött létre.
Kicsit feszélyezettek is voltunk, mert megjelent a Csallóköz akkori sportfelelőse, Kmeť Vlado is, és megígérte, hogy ír egy terjedelmes cikket a csapatról. Bizony, kicsit sem túlzok, ha leírom, szinte minden csapattag vett az akkori Csallóköz megjelent számából, hiszen benne voltunk az újságban.
Érdekesnek tartom így visszaemlékezve és a jegyzeteim közt turkálva, hogy akkor, ott, beszéltünk hiányosságokról, problémákról, de pénzről nem.
Azon a gyűlésen kapott a csapat ígéretet arra, hogy egy ünnepi bulit is szerveznek nekünk, amit a termálfürdőben működő étteremben Raisz Bandi bá biztosított számunkra. Ekkor született meg a ritkán megvalósított, de a mai napig létező, úgynevezett Rapidos buli.
Csodálatos pillanatok voltak ezek, viszont én már akkor arról beszéltem, hogy az élbolyban szeretnék végezni a járási első osztályban, olyan nagymúltú csapatok közt, mint Hodos, Lég vagy az akkor már nagyon szervezkedő Bacsfa, ahol olyan játékosok játszottak, mint Medgyes Peti az NB1-ből vagy Mészáros a Slovanból.
…na, de ez már egy következő írás, tehát folytatjuk a Rapid történetét.