Az amatőr szó az Idegen Szavak Szótárának definíciója szerint azt jelenti: nem hivatásszerű, műkedvelő. A szó jelentését talán maga az eredete fejezi ki legjobban, ugyanis a francia ,,amier”, azaz szeretni szóból származik.

Nyitókép, a szerző portréfotója: Jojo Samek

Kezdetben, mint művészi szleng volt használatos, később vált csak a köznyelv eszközévé. Mindez a szakszerűnek látszó szöveg a bevezetésben csak azért kellett ide, hogy valamelyest kipucoljam mindenkinek a fejéből azt a sztereotípiát, miszerint az amatőr a béna, dilettáns, esetlen szavak bármelyikének is a szinonímája lenne.

Az amatőr még nem biztos, hogy rossz, mindössze azt jelöli, hogy egy adott tevékenységet nem foglalkozásszerűen, nyereség céljából, hanem önnön magának öröméért űznek. Hasznossága viszont vitathatatlan, hisz a jelenleg profinak titulált személyek és/vagy szervezetek is amatőrként kezdték, kivéve talán Uhrin Benedeket, de hát azt is tudjuk hogyan végződött.

Képes egy amatőr csoport feldobni egy település kulturális életét?

Természetesen, és szerencsére igen! Ékes példája ennek a bősi Zöld Csillag Színtársulat, mely kevesebb mint féléves fennállása után rögtön az első darabjával több mint háromszáz embert rántott bele bokáig a kultúra életébe két óra erejéig. Ez már magában is egy nem elhanyagolandó teljesítmény, de ha figyelembe vesszük azt is, hogy melyik társadalmi réteget mozgatta meg ez a kis társaság, akkor még inkább büszkék lehetnek magukra a fiatalok.

Ismerve a kultúrsznobok rétegét, kétlem, hogy ők is olyan mértékben képviseltették volna magukat,

 

egy a számukra negatív jelzőként funkcionáló ,,amatőr” színtársulat estjén, mint mondjuk egy profi színház előadásán. Lehet, hogy azt az előadást meg sem értik, de az olyan ,,high society”. Persze, akinek nem inge…

Szóval jöttek helyettük a többiek nagy számban. Ismerősök, rokonok, barátok fedezték fel újra a színház varázsát, köszönhetően néhány lelkes amatőrnek.

Ugye senkinek sincs negatív szájíze az amatőr hallatán?

Azt, hogy miért kell ez a Csallóköznek, felesleges is taglalnom, hisz ráfér a régióra egy kis tatarozás a kulturális élet terén. Sajnos, nagyon kevés az ilyen amatőr társulás a régiónkban, és talán épp ez az, ami motiválta a társulatot – mely nevét egy régi Radics Béla dalból kölcsönözte – arra, hogy megpróbáljanak alkotni valami maradandót. Majd a történelem eldönti, hogy mennyire jártak sikerrel, de van a tevékenységüknek egy sokkalta kézzelfoghatóbb eredménye is.

Bebizonyították, hogy a Csallóköz népe egyértelműen éhezik a kultúrkenyérre,

 

van még egy falatnyi remény, ami az elbutulás felé vezető útról visszafordíthatja az emberiséget, és tudom, bár egy fecske nem csinál nyarat, mégis milyen jólesik a szemnek látni azt, hogy legalább egy fecske akad, akit érdekel még, milyen a nyár!

Első darabjuknak, a Rómeó és Júliának premierje több mint háromszáz bizonyítékot hozott fel nekünk arra, hogy érdemes foglalkozni a színházzal. Akár, ha csak amatőr szinten is, de talán pont ezeknek a kezdeményezéseknek köszönhetően jutunk majd el arra a szintre, hogy a színházba járók társadalmi rétege jelentősen gyarapszik majd. Ki tudja? Próbálkozni lehet!

MEGOSZTÁS