Előttünk van. Meghatározza életünket, megszabja kezdetét és végét. Mögöttünk van. És minden egyes pillanattal kevesebb marad belőle. Nem kevesebb, mint változás, élet és halál.
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Palotai-Kóbor Zalán
Nehéz beszélni az időről anélkül, hogy ne kerülnénk túlzottan filozofikus mélységű állapotba vagy klisészerű örvényekbe. Eredeti gondolatmegállapításra aligha juthatunk vele kapcsolatban. Azonban, azt talán biztosra állíthatjuk, hogy gondolkodó ember megjelenésétől kezdve valamennyi embertársunkat – közte saját magunkat is – foglalkoztatta az idő fontossága, annak rejtélyeinek kifürkészése– jellege, megfogalmazása, érzékelése. Mégis, legyen egy kis időnk elidőzni az időn.
***
Életünk maga az idő. De ténylegesen élünk, vagy csak létezünk az idő nagy részében?
A lét elaprózódik a rutin fogságának nyomása alatt.
Az idő – ennélfogva életünk – előrehaladtával egyre kevesebb újszerű élménnyel találkozunk. Míg első évtizedeinkben sok meghatározó életesemény, határvonal található meg a különböző életszakaszok természetei miatt (kisgyermekkor, kamaszkor és a fiatal felnőtté válás első lépései: óvoda, iskola, középiskola, az egyetem vagy munkába állás kezdete), addig maradék földi létünk hátralévő évtizedeit döntően gyakran túlságosan egymáshoz hasonló cselekedetek sorozata határozza meg; ugyanaz a munka, ugyanazok a háztartási teendők, ugyanaz a partner. Az élet szürkébbnek és eseménytelenebbnek tűnik, miközben tagadhatatlanul gyorsulónak érzékeljük.
Ahogyan idősödünk, úgy tűnnek egyre rövidebbnek az elmúlt évek. Az egésznek roppant egyszerű a magyarázata: míg öt évesen életünk ötödét teszi ki egy év, addig ötvenévesen mindössze ötvenedrészét. Minden egyes új év egy lényegesen kisebb szeletét képezi csak életünknek, ennélfogva minden évet rövidebbnek élünk meg.