Ichi, ni, san, si, go roku, sicsi, hacsi, kjú dzsú – szégyen ide vagy oda, számomra csupán annyi hozadéka volt a gyerekkoromban fél évig látogatott karate óráknak, hogy megtanultam japánul tízig számolni. A hiba nem az oktatóban, sokkal inkább az én kitartásomban keresendő. Vannak azonban, akiket azonnal magával ragadtak a precíz mozdulatok és formagyakorlatok, s akiknek az életükké vált az ősrégi japán harcművészet. Csiba Tibor, a dunaszerdahelyi városi rendőrség kapitánya is közéjük tartozik. Vele beszélgettünk.

Az írás megjelent a Klikkout 2018/1–2. számában.

1992-ben megalapította az Ippon Karate Klubot. Mit kell tudni a kezdetekről?

Ez alatt a név alatt valóban 26 éve működik a klub, melynek én vagyok az alapítója, meg az elnöke és az edző is. Előtte is működtünk már, csak akkor még más formában. Karatézni 12 éves koromban kezdtem el, azaz 42 éve csinálom. Tóbl Gyuri valamikori mozifőnök vett rá, hogy karatézzak. Vele kezdtem el az edzéseket itt, Dunaszerdahelyen, majd Pozsonyban folytattam, ahol Ladislav Klementis volt a mesterem.

Aztán párhuzamosan végeztem az edzéseket a barátaimmal, például Hovan Józsival, Lengyel Lacival, Sipula Igorral, Matejčík Rudival, Posvanc Sanyival.

 

Már nem is igen emlékszem, mi fogott meg benne. Sokan kezdtünk, és abból a sokból mára talán már csak én maradtam, aki edz. Először Goju-ryu stílusban kezdtem karatézni, aztán stílust váltottam. A Shito-ryu-t mintegy 20 éve csinálom. Ebben a karate ágban több formagyakorlat van.

42 éve minden héten edz?

Heti három alkalommal tartok edzést a sportgimnáziumban, és még kettő edzésünk van ezen kívül a Vámbéry Ármin Alapiskolában. Emellett otthon, a családi házamban gyerekeknek és felnőtteknek is tartok edzést. A legkisebb tanítványom ötéves. A pincében alakítottam ki egy 35 négyzetméteres edzőtermet, ott tartom a foglalkozásokat. Valójában ez a klub székhelye is egyben. Ha versenyre készülök, akkor abban az időszakban gyakorlatilag minden reggel hat órakor az otthoni edzőteremben kezdem a napot. Ilyenkor közel egy órát lent vagyok, aztán délután az iskolák valamelyikében folytatom az edzést.

Dobai Bálint felvételei

Milyen rendszerben zajlanak a karateversenyek? 

Vannak meghívásos rendezvények, és vannak olyanok, amelyekre be lehet nevezni. Most már általában azokra a versenyekre járok, ahol van senior kategória. Kezdetben sok versenyzőt készítettem fel versenyekre, később az akkori munkahelyem nem tette lehetővé, hogy gyakran részt vegyünk a viadalokon, de amióta a fiam is elkezdett versenyezni, azóta ismét sok helyen megfordulunk.

Ha jól tudom, Dávid még csak most lesz 20 éves.

Igen, épp érettségi és egyetemválasztás előtt áll. Őt szintén magával ragadta a karate. Már kétéves korától vittem magammal az edzőterembe. A nővérem varrt neki egy kimonót, és úgy jött velem, a karomon ülve. Most már első Dan-os fekete öves karatés, a sportgimnázium diákja. Magáról azt mondta a minap, hogy ha nem lenne a karate, akkor elveszett lenne a világban. Tény, hogy a reflexei kiválóak, sokkal jobbak, mint a más sportágat űző osztálytársaié. Nyúlékonyabb, jobb a közérzete. Kiegyensúlyozott fiatalember.

Igénybe vette már valaha a karatés fogásokat a munkája során?

A városi rendőrség kötelékében még soha. Mikor korábban az állami rendőrségnél dolgoztam, és valakit el kellett kapnunk, akkor volt rá példa. Megjegyzem, ott sem támadásra vetettem be a karatefogásokat, csupán az erőszakos személy ártalmatlanná tételében alkalmaztam. Például, ha valaki ellenkezett, mikor fel kellett tennünk rá a bilincset.

A harcművészetek esetében mindig kihangsúlyozzák, hogy önvédelmi sportról van szó. Ez alól a karate sem kivétel.

A karate jelentése szó szerint: üres kéz. Értelem szerint pedig olyan fegyver nélküli harcművészet, melyben a karatét űző tanuló saját testrészeit, de leginkább végtagjait használja fegyverként. Karate – do jelentése: Kara-üres, Te-kéz, Do-út, tehát üres kéz útja. Lényege: jellem, tisztelet, szorgalom, önuralom és akarat.

Fontos, hogy ha támadás ér bennünket, akkor mindig védéssel kell indítani, sosem támadással. Ez alapvető szempont.

 

Persze, utána már jöhet a kontra. Ez jelentheti azt, hogy katában a támadónak kibökjük a szemét, kitépjük az ádámcsutkáját, eltörjük a kezét. Amikor csapatban versenyzünk, akkor ezeket a mozdulatokat is szemléltetni kell. Hangsúlyozom: szemléltetni. Mindez természetesen csak az edzésre és a versenyekre vonatkozik, az életben a kontrának mindig arányban kell lenni a támadással. A karate nem a támadó kiiktatásáról vagy megöléséről szól, hanem adott esetben a támadó lefegyverzéséről és hatástalanításáról.

A sérülések mennyire jellemezték az eddigi sportpályafutását?

Azelőtt, ha úgy jöttünk haza valamelyik versenyről, hogy nem volt semmilyen sérülésünk – mondjuk, egy monokli vagy felrepedt száj, esetleg kisebb véraláfutások –, akkor mintha nem is lettünk volna versenyen. Abban az időben még házilag gyártott kézvédőket használtunk, mert nálunk nem lehetett venni ilyen felszereléseket. Most már maximálisan ügyelnek a biztonságra.

Tavaly második lett az Érsekújvárban megrendezett Európa-bajnokságon. Milyen emlékeket hagyott Önben ez a verseny?

Erre a versenyre előbb ki kellett vívni a részvételi jogot az országos bajnokságon. Mivel azt sikerült megnyernem, ott lehettem Újvárban. A klubunkból még hárman jutottak ki az Eb-re, név szerint: Klempa Lóránt, Takács Edina és a fiam, Dávid is. Az Eb-t a Shito-ryu karate ágban rendezték meg. Ez volt az utolsó versenyünk a szezonban. Valójában az egész év arról szólt, hogy erre készültünk. Nemcsak edzéssel, hanem más versenyeken való részvétellel is. Az Eb-döntőben hézagos volt kicsit a tatami, a lyukba belecsúszott a nagylábujjam, ezt a hibát pedig kihasználta az ellenfelem, így lettem én a második.

Lengyelországban pedig egy rangos nemzetközi versenyen vett részt.

Októberben Bielsko-Biala-ban jártunk, ahol 2091 fős volt a részvétel és profi a szervezés. 29 ország képviseltette magát. Japánból, Iránból is érkeztek. Valóban világszínvonalú rendezvény volt. Bár, a tatami, amelyiken versenyeztem, olyan volt, amilyennel még életemben nem találkoztam. Nem mozdult rajta a lábam. Az egyik körkörös rúgás során a talpam leragadt, roppant egyet a bokám, és máris kezdett dagadni, majd feketedni. A harmadik helyért már fájós lábbal mérkőztem, de sikerült nyernem 5:0-ra.

Idén júniusban lesz a karate Európa-bajnokság az olaszországi Pescarában. Készül?

Április 7-én Dunaszerdahelyen lesz az országos bajnokság döntője. Ott dől majd el, hogy utazhatunk-e az Eb-re vagy sem. Ha ki akarok jutni Olaszországba, meg kell védenem az országos bajnoki címem, aztán gondolkodhatunk csak az Európa-bajnokságon, de remélem, sikerül a kijutás.

Milyen szinten vannak a szlovákiai és a magyarországi karatésok világviszonylatban?

Állítom, hogy bármikor megálljuk a helyünket a világ élvonalában, csak hát ugye, a sportpolitika. Az nem mindig igazságos. Itt nem időt mérnek vagy gólokat számolnak, hanem a tatami mellett ülő bírók döntenek. Van, hogy az egyik úgy látja, hogy eltaláltam az ellenfelemet, a másik meg úgy, hogy nem.

Hiába reklamálunk, felesleges.

 

Nem mindig a tudás dönt, mert abban több nemzetnél is jóval előbbre járunk. Anélkül, hogy bárkit is megsértenék: a szlovákiai karatésok mindig a magyarok előtt jártak. Magyarországon viszont erősebb a sportdiplomácia, és több pénzt is áldoznak a karatéra, mint nálunk.

MEGOSZTÁS
Kiss Balázs
Három évvel ezelőtt "Klikk-esedtem". A sportrovat szerkesztőjeként vagyok a csoport tagja. A lelátót szinte a második otthonomnak érzem, de a focin kívül más sportágak is érdekelnek. Örülök, hogy magazinunk hasábjain sok régióbeli sportolót be tudunk mutatni olvasóinknak.