A Csallóköz jó pár tehetséges emberrel büszkélkedhetett a múltban, és kihúzhatja magát a jelenben egyaránt. Többek között Sághy Péter miatt, aki egy dunaszerdahelyi születésű csodagyerek. A kémia megszállottja és praktizálója. Az aranykert ígéretes gyümölcse. Nem hagyhattam interjú nélkül egy ilyen srácot.

Az írás megjelent a Klikkout 2018/1–2. számában. 

Ki is az a Sághy Péter, és mivel foglalkozik manapság?

Az Edinburgh-i Egyetemen vagyok harmadikos kémia szakos hallgató. Ezen kívül részt veszek még kutatásokban, főleg Magyarországon, a Magyar Tudományos Akadémián, de kapcsolódtam már be kutatásba az Oxfordi Egyetemen és természetesen Edinburghban is.

Milyen kutatások ezek, mit kutattok?

Minden helyen kicsit mást. Oxfordban neurobiológián dolgoztam, a többi téma viszont mind kémiával kapcsolatos. A számítógépes modellezéstől a reakciók vizsgálatán keresztül a zöldkémiáig volt több téma is. Most főleg a zöldkémiával foglalkozom egy kutatócsoporttal (Tuba Róbert vezetésével) Budapesten.

A zöldkémiát kifejtenéd kicsit pontosabban?

A zöldkémia lényege, hogy olyan környezetbarát kémiai eljárásokat dolgozzunk ki, amik a jövőben helyettesíthetnének jelenleg alkalmazott környezetszennyező folyamatokat. Ide tartozik pl. a biodízellel kapcsolatos kutatás, de azzal én nem foglalkozom.

Gondolom, nem csak pár éve foglalkoztat a kémia, mikor kezdődött ez a vonzalom?

Hát, a kémia iránti vonzalom már nagyon régi, talán először akkor kezdett érdekelni, mikor édesapám kísérleteket mutatott nekem, kb. 6-8 éves koromban. Akkor indultam el a lejtőn.

És mi következett ezután? Mert ugye, sok gyereket megfognak a kísérletek, de kevesen jutnak el pl. Oxfordig.

Utána sokat olvastam a témában, de hogy ne csak ilyen unalmas választ adjak, sok amerikai Youtube-csatorna van, ahol kísérleteket csinálnak, azokkal is eltöltöttem komolyabb mennyiségű időt. 🙂 Később elkezdtem versenyekre járni, a jó eredményekből jövő pozitív visszajelzés pedig még inkább motivált, hogy teljesítsek jobban.

Mi volt a versenyeken a legjobb eredményed, melyikre vagy a legbüszkébb?

Hát igazából nincs legjobb eredmény. Kettőt tudok kiemelni, amire talán a legbüszkébb vagyok. Egyik a Ramon y Cajal ösztöndíjpályázat első díja, amin az oxfordi kutatást „nyertem”. Másik pedig a részvétel az Expo Sciences International-en Brüsszelben két évvel ezelőtt, ez is egy verseny díja volt.

Említetted, hogy Edingburgban tanulsz, de besegítesz a Magyar Tudományos Akadémiának is. Ezt a kettőt hogy lehet összeegyeztetni?

Hát legfőképp Skype-on keresztül. Általában kísérleti munkát akkor csinálok Budapesten, mikor az egyetemen szünet van, nyári, téli vizsgák előtt stb. És amíg Skóciában vagyok, néha számítások elvégzésében segítek, amihez elég egy laptop.

Egy ilyen ritka beállítottságú és tehetségű csallóközi srácnak mi a hobbija, van-e kedvenc zenekara, könyve vagy filmje?

Kedvenc dalom: nyár van níma :-). Viccen kívül, kedvenc filmem nem igazán van, Agymenőket nézek, meg még pár sorozatot. Igazából az igazi hobbim a fotózás, illetve az asztrofotózás. Per pillanat talán Orwell könyvei állnak hozzám szépirodalmilag a legközelebb, de sajnos nincs sok időm olvasni.

Vannak terveid a jövőre nézve rövid és hosszú távon?

Rövid távon a terv minél többet kutatni, tapasztalatot szerezni, hogy a hosszú távú terv (PhD-t szerezni egy még jobb egyetemen) megvalósulhasson. De egyelőre még túl sok konkrétum nincs hosszú távon. Talán megpróbálom Amerikát, de ez még nem biztos.

 

MEGOSZTÁS
Rásó Attila
Körülbelül 10 éve foglalkozom mélyebben irodalommal, 8 éve pedig verseket is írok, mikkel lehetett találkozni az Opus folyóiratban, az ujbekezdes.hu, az f21.hu platformokon, de akár a Pátria vagy a Tollas rádióban is. Életem az irodalom és az olvasás.