Betyártanya – hamarosan akasztják a hóhért!

Akasztják a hóhért, ugye, amikor az illető megtapasztalja az általa másokkal szemben alkalmazott bánásmódot. Valahogy így lehetne jellemezni a Betyártanya, illetve a Klikk Out magazinunk vendéglőles kapcsolatát. Jómagam, a vendéglőles és a csallóközi éttermek „kritikusa”, úgy döntöttem, hogy fordítok a kockán, így jómagam és csapatom munkája válik prédává. Én, ki „hóhérként” járom havonta a régió éttermeit, szerepet cserélek, és úgy döntöttem, hogy a Betyártanyánkkal gyökeret eresztünk…

A Betyártanyával már több mint hat éve találkozhattatok különböző helyszíneken, rendezvényeken. Mondhatni, jó pár ezer ember bendőjét tömtük már meg Szakolcától Párkányig, Kolontól Doborgazig!

Mint tudjátok, fő tevékenységünk a rendezvények teljes körű szervezése és kivitelezése, amelyhez szorosan köthető a szabadtéri vendéglátást nyújtó Betyártanya is.

Hogy is kezdtük?

A Betyártanya megnevezés valójában abádszalóki barátaimtól eredt, kiket a helyi böllérfesztiválon ismertem meg, és akikkel azóta is testvéri kapcsolatot ápolok.

Ám mindent a gancsházai borász barátomnak, Bartal Lászlónak köszönhetek, aki egy hideg januári napon megkért, hogy az újborszentelőre meghívott vendégeinek készítsek valami harapnivalót.

 

Akkor még nem rendelkeztem sem felszereléssel, sem a Betyártanya viskójával, így hát sátrat vertünk, bográcsokat állítottunk és jóllakattunk vagy kétszáz vendéget.

A kezdetleges, sátras megoldásról azonban már a rendezvény után lemondtam, mert a Betyártanyának kell, hogy lelke legyen, és ez egy faházikó formájában nyilvánul meg a legjobban – gondoltam…

A dédapáink és nagymamáink keze által készült használati tárgyakat olyan összerakható faházikóval párosítottam, amely melegséget, meghittséget és harmóniát sugároz. Egy olyan tanyát szerettem volna alkotni, ahol az emberek jól érzik magukat, ahol olyan ételeket fogyaszthatnak, mintha azok a nagymama sparheltjén lévő fazekakból származnának.

Gyakran kérdezik tőlem a rendezvényeken, hogy merre található a Betyártanya étterme, de mivel a betyároknak sem volt állandó otthonuk-lakhelyük, így nekünk sincs – mondogattam válaszul… 🙂 Legalábbis ez idáig, hiszen hamarosan valóban tanyát verünk!

Így megvalósul egész életem eddigi álma, egy olyan vendéglő kialakításával, melynek párja nincs a messzi vidéken! A legkisebb részleteiben is a betyár- és a parasztvilág autentikus érzetét biztosító megjelenésben, ritka, már majdnem elfeledett, egyben anyukáink, nagymamáink ízvilágával rendelkező ételkínálattal. Egy oázis! Egy olyan helyszín, ahol lelassulhatunk! Egy helyszín, ahol kedvünkre majszolhatunk és ahol egy kicsit megpihenhetünk! Ahol a helyi hírek monda által terjednek, ahol a muzsikaszó üdvözli a Betyártanyába betévedő vándort…

Egy látványkonyhában a vendég végigkísérheti szemével az étele elkészítését, egészen a felszolgálásig, míg egy hagyományos étteremben ez nem kivitelezhető. Ezen nem is nagyon szeretnék változtatni!

 

Már régóta egy olyan megfelelő épület után kutattam, amelynek története, hagyománya, és egyben lelke van! Mivel egész eddigi életemben Dunaszerdahely, illetve Nemeshódos között ingáztam, így mindenképpen csak e két település jöhetett számításba… Végül „vasparipázás” közben találtam rá az oázisra, ahol a Betyártanya nagyon is otthon érezné magát!

Azért nem árulok el még minden részletet, bővebben hamarosan… 🙂

MEGOSZTÁS