Az előző meccseken picit hiányoltam Černák legnagyobb erősségét, amely jellemezte őt az eperjesi csapatban is – berobbanni a tizenhatosba és laposan, védhetetlen helyezett lövéssel egy egyszerű, de nagyszerű gólt rúgni.
Megtörtént, azzal a különbséggel, hogy a vendégek játékosa szöktette Rolót, persze, kellett még egy ügyes labdalevétel, mellyel azonnal megszabadult a védekező játékostól.
Második félidő. Kalmár remek, meglepő csele és azonnal, a tizenhatoson belül nyomás alá került a vendégek védelme – egy lecsorgó labda pedig elegendő volt, a szemfüles és üresen álló Pacsi a rá jellemző biztonsággal az ilyen ziccerekben nem hibázott.
Nem sokkal később. Kalmár remek beadása, Šatka kitűnő timingja – a végeredmény egy látványos fejesgól.
Három gól resuméja – a foci ilyen egyszerű, ha…
Persze, az első félidőben nem volt minden egyértelmű, mint azt a végeredmény végük jelzi. A gyors gól után mindkét csapat a meccset dramatikussá a hajmeresztően rossz passzokkal növelte. Nemcsak a hazai nézők, hanem a vendégek edzője, Norbert Hrnčárt is kapkodta az infarktus.
És jött egy kiállítás… Egy biztos, hogy a SzerdaHelyzetben ezzel is foglalkozunk majd, nehéz megítélni, hogy fejbe találták a vendégek kapusát vagy kéz volt.
Az azonban kétségtelen, hogy mivel a játékvezető nem jelzett azonnal, valószínűleg a fülhallgatóba kapta a segítséget.
A DAC játéka. Igen játéka, mert végre látványos focit láttunk, látványos megoldásokat, s amit már rég nem, gyönyörű, pontos keresztlabdákat. Mindamellett az ellenfelet sorozatosan nyomás alatt tartottuk a tizenhatosukban, és beigazolódott egy régi focimondás, hogy a tizenhatoson belüli kavarodás mindig góllal bűzlik.
A vendégek tíz emberrel, vagy talán túlságosan nyitottan és naivan játszott a Rózsahegy? Három nulla, élvezetes második félidő, nincs miről vitatkozni.
Per pillanat repülünk a siker szárnyán…