Kissé megkésve ugyan, de ráröpülünk a legmindenebb magyar nemhiphopzenekar legújabb, összességében tizennegyedik albumára.
A cikk megjelent a Klikk Out 2018/03. számában.
A 17 számos Csumpán a tagok elmondása szerint semmilyen koncepció nem fedezhető fel, bárhogy is próbálnánk belemagyarázni, viszont előkerültek a fiókból korábbi dalkezdemények, amelyek most teljesedtek ki.
Éppen ezért nehéz rábiggyeszteni bármilyen aktuálpolitikai áthallásokat vagy társadalomkritikus címkéket, miközben azért a sorok között mégiscsak ott van az, mint bármely örökérvényű igazságpanelokat és urbánus idegállapotokat felforgató szerzeményükön vagy gyűjteményükön.
A Bëlgában az a legjobb, hogy rétegzett, rettentő sok szinten értelmezhető, úgy a fröcsögő lépcsőházi főgondnokok portáján, mint az értelmiségi kiskávézókban.
Primitív módon és a posztironikus humor szintjén is poénos a Pia, a Kisarc, a Mivót, a Cica vagy a Sík Ideg Vagyok, szimplán slágeres és szemtelen áttekintést is ad különböző területekről a Philosopher’s Delight vagy a Rendszerváltás 1989, kellően abszurd a Tértivevény, melyben a szó eredetét kutatják, vagy az aktuális metasláger, a Palacsinta.
Bëlga – Csumpa
♥♥♥♥
Jelen: Tértivevény, Pia, Philosopher’s Delight, Kisarc, Rendszerváltás 1989, Sík Ideg Vagyok
Múlt: A gyaloglás vége, Nemzeti hiphop, Mit parodizálsz?, Az a baj, Királyok a házban, Készülj fel a hangulatra.
Bëlga – CsumpaTitusz alapjai ezúttal is számos területre kalandoznak az értelemszerű hiphoptól a funkyn, diszkón és szintipopon át a drum & bassig vagy a reggae-ig.
Szóval nincs új a nap alatt, az idén húszéves zenekar elképesztő életműve egy újabb fess momentummal gyarapodott.