A chilei származású író, esszéista Roberto Bolaño írói hagyatékából előkerült, és nemrég magyar fordításban is megjelent A science fiction szelleme. Kezdeti szárnypróbálgatásainak egyik termékeként és fiatalkori önarcképként értelmezhető regényét 1984-ben írta. Ebben az időszakban adta fel bohém, beatnik öntudatát, és váltott át a prózaírásra, hogy képes legyen eltartani családját.
A cikk egy részlete az f21.hu-val folytatott együttműködésünk nyomán kerül közlésre.
Szerző: Bándi Máté
A történet Mexikóvárosban játszódik, ahol Jan Schrella és Remo Morán, két tizenéves, megszállott irodalmár közösen padlásszobát bérel, egy a Wehrmacht egyenruhájával megegyező színű épületben. Jan nagy sci-fi rajongó és a nap legnagyobb részében a barátai által kérésére összelopkodott könyveket olvassa. Remo életében ezzel ellentétben mindennapossá válnak az újdonsült barátjával, José Arco-val megélt végtelennek ható éjszakai kocsmatúrák, és a mexikóvárosi irodalmi folyóiratok utáni nyomozás.
A regény három, szerkezetileg ismétlődő, jól elkülöníthető egységekre bontható: Jan Schrella levelei kedvenc sci-fi íróinak, Remo elbeszélései, és az interjúja egy regényíróval.
Bár ez a formanyelv a kezdeti szövegértést nehezítheti, később egy végtelenül eredeti hangulatot kölcsönöz a szövegnek.