KLIKK-ARCHÍVUM

A Kuciak-Kušnírová kettős gyilkosság a Hedvig-ügynél is brutálisabb példája annak, hogy az elmúlt 12 évből 10-ben kormányzó Fico-kabinet által kiépített gátlástalan, korrupt rendszerben akad egy szűk réteg, aki lubickol, éppen ebből kifolyólag egyszer csak vesztenivalója lesz, és mikor a piszkos ügyeikre valakik rámutatnak, a legvégsőkig el mernek merészkedni, ugyanis bíznak az államhatalom köddel telefújt labirintusaiban.

Hétfőn viszont megtörtént az, amire 2006 augusztusa óta várnak a szlovákiai magyarok, és nemzetiségtől függetlenül minden jóérzésű civil. Civil/politikai nyomásra lemondott Robert Kaliňák (Smer-SD), az első, a második és a harmadik Fico-kormány belügyminisztere, akinek kiemelt szerepe volt úgy a fentiekben, mint abban, hogy 12 éve az államhatalom is meghurcolt egy megvert és megalázott főiskolás lányt. 

Ennek apropóján úgy döntöttünk, archívumunkból közöljük a Žák-Malina Hedviggel 2012 őszén készített interjúnkat, a hosszából kifolyólag három részben. Előfordulhat, hogy némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.

Az interjú megjelent a Klikk Out 2012/11. számában.

///

Kapcsolódó:

Hedvig-ügy – Az államhatalom lakmuszpapírja (I. rész)

Hedvig-ügy – Az államhatalom lakmuszpapírja (II. rész)

///

Szerző: Poór TiborSzilvási Tibor

Fotók: Šenkár Márió

Megtámadásának és a csúcspolitika általi hazuggá nyilvánításának ügye mára a szlovák-magyar viszony egyik kerékkötője, a hat éve (2012-ben járunk – a szerk. megj.) Nyitrán megvert diáklány pedig mára szimbólummá vált. Ügyének múltjáról és jelenéről, a közvéleményről, a médiáról és a politikáról beszélgettünk az azóta férjezett, kétgyermekes édesanyával, Žák-Malina Hedviggel.

Folytatva az interjú második részét:

Érezni, hogy Ön követi a politikai történéseket, és a véleményrovatokat is. Nem is próbálta mindezt magán kívül hagyni, és csak azzal foglalkozni, ami ebből Önt érinti?

Nem, azzal inkább nem foglalkozom, ami engem érint. A saját ügyemről szóló cikkeket nem szoktam olvasni. Az a szomorú, hogy ha valaki belekerül ilyen helyzetbe, akkor sokkal többet lát a háttérből és sokkal jobban tudja, hogy ezek a dolgok hogyan működnek.

Nem lehet kiküszöbölni az Ön ügyéből a politikát, de szükséges nemet mondani, ha valaki kihasználja Önöket. Tudatosítják, hogy elővigyázatosnak kell lenni?

Pontosan. Nem vagyunk kapcsolatban egyetlen politikai párttal sem, se az MKP-val, se a Híddal, se az SDKÚ-val, se a KDH-val.

A politika egy nagyon piszkos közeg, és aki egyszer belekeveredik, az vállalja, hogy sáros lesz, vagy inkább bele se fogjon.

 

Sajnos nem lehet tisztességes módon működni a politikában, ezt látni Radičová példáján.

Az Ön ellenállása, harca a rossz ellen hozott magával olyat, hogy a környezete, látva a kiállását, tanult belőle, jobb lett?

Nehéz ezt így néznem, mert a közvetlen környezetem tudja, hogy ez mögött nagyon sok keserűség van. Viszont van jó néhány olyan ember, akik azt mondják, hogy pozitív változást hoztam az életükben. Jó pár ember megkeresett és azt mondta, hogy miután elolvasta könyvet, egészen máshogy látja az életet. Tudja, hogy azt, amit ő addig problémának hitt, az nem is probléma.

Ennek a történetnek, ha egyszer vége lesz, lehet szép befejezése, vagy inkább a legelfogadhatóbb befejezés a helyes kifejezés?

Nem létezik szép vége.

Nem létezik szép vége. A jelenlegi helyzet alapján a megtámadóimat soha senki nem kereste, soha senki nem fogja megbüntetni, mivel az egész támadási ügyet már lezárták. A strasbourgi határozat értelmében nem nyitható. Ezáltal nincs szép vége, mert a jó nem kapta meg a jutalmát, és a rossz nem kapta meg a büntetését. Most azért harcolunk, hogy nonszensz módon, az áldozat ellen lezárják az eljárást. Ha ez szép végnek nevezhető, az nagyon szomorú. Ez inkább egy szomorú történet.

Az állam viselkedése ebben a szomorú történetben milyen üzenet a polgárnak, az embernek?

Én azt gondolom, hogy

ez az egész ügy egy lakmuszpapír, mely alapján lemérhető az összes állami intézmény viselkedése, különféle praktikái, illetve agressziója a saját állampolgára ellen.

 

Lemérhető a szlovák rendőrség színvonala, az ügyészség színvonala, a politikai téren dolgozó emberek erkölcsi és morális hozzáállása. Világos képet lehet kapni arról, hogy milyen társadalomban élünk.

Malina Hedvig tanult, főiskolát végzett és szakmát választott. Beszéljünk erről a Hedvigről, erről a történetéről is.

Nagyon kevesen tudják, de én hét éve tanítok. Magyar-német szakot végeztem, és mindig is arra készültem, hogy tanárnő legyek. Gondoskodó típusú nő vagyok, szeretek anyáskodni, és azt gondolom, hogy a pedagógiai pálya pont nekem való. Magándiákjaim vannak, nyelvvizsgákra készítek fel. Az állami szférában, iskolában nem szándékozom elhelyezkedni. Hogy megmarad-e ez a vonal, azt nem tudom, jövőre megy a fiam óvodába, és akkor lesz egy nagy döntés az életemben, hogy melyik vonalon megyünk tovább.

Ismerjük Önt a médiákból, a mai beszélgetés után is többet tudunk Önről, de mivel én úgy gondolom, hogy a könyveken, a zenén és a filmeken keresztül is meg lehet ismerni az embereket, illetve jó, ha ezt a részüket is ismerjük, ezért megkérdezem, melyek tehát Hedvig kedvencei?

Könyvben nagyon érdekel a második világháború időszaka, erről a témáról mindent elolvasok. Nagyon szeretek eredetiben német irodalmat olvasni, Kafkát mindenek felett. Az egyik kedvencem az Átváltozás – tudom applikálni a saját életemre. Szeretem Robert Merlét, a Mesterségem a halál az egyik kedvencem. Tehát a német irodalom az, ami számomra mérvadó.

Film. Szeretem a filmdrámát. Most láttam egy nagyon jó filmet, a címe Precious. Nagyon kemény film, de ha valaki megnézi, azután tud örülni a saját életének, és azt gondolja, hogy micsoda szerencsés ember vagyok, hogy mindezt nem kellett átélnem…

Zenében most kicsit hazabeszélek, nagyon szeretem a Rádio Piešťany-t, ami Roman Kvasnica saját rádiója. Fantasztikus zenét állított össze, Ella Fitzgeraldtól kezdve egészen a portugál, spanyol, brazil zenéig – igazi különlegességeket. És a nagy kedvencem Barry White. Ő az, aki bármikor jöhet.

Az Ön történetét még nem próbálták megfilmesíteni?

Nem volt ilyen. Még kellene bele egy hollywoodi csavar, ha nem elég izgalmas a történet… Igazából ez a könyv sem az én iniciatívám volt. Nagyon érdekes, ahogy az emberek hozzáálltak. Azt gondolták, hogy ezt valamiféle haszonszerzés miatt csináljuk.

A magazinunkon keresztül milyen üzenetet küldene Péternek és a családtagjaidnak?    

Azt, hogy köszönöm, hogy mellettem álltak, mindig hittek bennem és a mai napig hisznek bennem. Ők az abszolút legnagyobb segítség és legnagyobb támasz.

Azt szokták mondani, hogy az Isten nem mér ránk olyan nagy csapást, amit nem tudnánk elviselni, és én azért tudom ezt az egészet elviselni, mert ők ott vannak velem.

 

MEGOSZTÁS
Klikk Out
Havonta megjelenünk nyomtatott formában, de naponta itt vagyunk friss hírekkel, érdekességekkel.