Fagyasztói társadalom

KLIKK-ARCHÍVUM

Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.

Letelik az úgymond negyvennapos „böjt”, a vallásosak részéről keretbe zárva egy-egy részben valóban önkorlátozó nappal, Hamvazószerdával és Nagypéntekkel. De mire is jó ez? Ez egy kirakat.

Címlapterv: Gocoň László

Ennek a néhány hétnek kellene elsősorban arról szólnia, hogy az ember letekeri a csapot, és valóban visszafogja saját magát, igyekszik kevésbé preferált pozícióba visszaszorítani a hétköznapi torkosságát, amit egyébként a fogyasztói társadalom alappillérei azzal „tesznek próbára”, hogy húsvét közeledtével annak okán szétrepesztik a postaládákat a gusztusosabbnál gusztusosabbnak vélt falatokat kínáló akciós füzeteikkel. Hadd halmozzon a mezei nép, hadd álljon sorba karikás tekintetekkel a kasszáknál, és hadd ugorjon egymásnak a pultoknál, ha netán más valaki viszi el az utolsó kiló sonkát. És így is lett…

Sokak zsigereiben él, hogy de hát jön az ünnep, fel kell készülni, és észre sem veszik, hogy a rossz vágányon haladnak egy gyorsvonattal, amit eltéríteni lehetetlen.

Bankautomaták, akikbe a biznisz beüti a megfelelő PIN-kódot, és adják ki magukból a zsozsót, anélkül, hogy valami maradandót visszakapnának.

 

Ez nem egy kívánt állapot. Miért hiszik azt sokan, hogy húsvétkor is versengeni kell a szomszéddal, rokonnal, ismerőssel, hogy ki adja a kövérebb csomagot, a nagyobb csokinyulat, a több pénzt. Már az egyetlen szeletnyi kreativitást is kigyomlálták, és vehetünk standardizált zacsikat a különböző topgyártóktól, amit a családok gyakorlatilag kicserélnek egymás közt.

Jézus a Biblia szerint kivonult a sivatagba, mi pedig teletömjük a frigót. Csak azért is.

Ha már két napig „nem ehetünk” húst, legalább a többi napon együnk többet, ugye.

 

A szuper- és hipermarketek, plázák és stb. hibernálták a tudatunkat, szélessávon csatlakozunk az üzletekre és az akciós áru jelenti a kapcsolót. Pedig a böjt időszaka lehetne egyfajta tavaszváró álom, amikor valódi önkorlátozással, a biznisz szempontjából „alvással” felkészülünk az év további részére, hogy e időszak végén már egy alacsonyabb szinten mozgó fogyasztási igénnyel térjünk vissza a pályára…

Nem a munkád vagy, és nem is a bankbetéted. Nem a kocsid vagy, és nem a tárcád tartalma. Nem egy menő ruha vagy. Egy bohóckodó ganajkupac vagy a világon.

Chuck Palahniuk (Harcosok klubja)

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább