Egy indiai mondás szerint a tüskét csak egy másik tüskével tudod eltávolítani. Ha már olyan mélyre fúródott a bőröd alá, hogy semmilyen éles tárggyal nem mozdítható, próbálkozz egy másik tüskével.
De vajon melyik módszer hatékonyabb a gyógyulás folyamatában?
Megpiszkálni a bennünk maradt idegen test maradványait, és leszámítva a minimális vérveszteséget és az eldobott, öncélúan használt másik tüske iránti szánalmunkat, kicsit sántítva is, de elindulni? Ellenben, nem lenne egyszerűbb megszokni a bőrünk alatti égető érzést és megvárni, míg a testünk magától löki ki az idegen testet magából? Gyors és végletes beavatkozásra vagy beavatkozás nélküli öngyógyításra van inkább szükségünk?
Volt rá példa, hogy tüskét tüskével orvosoltam, arra is, hogy a szervezetem dobta ki magából azt, ami hívatlanul ékelődött a bőröm alá.
Volt rá példa, hogy én férkőztem másnak a bőre alá, volt, hogy én voltam a másik tüske. Karcoltam és karcoltak.
Volt, hogy felszisszentem a váratlanul rám törő sajgó érzéstől, olyan is volt, ami csak épp annyira fájt, hogy emlékeztessen rá: élek. Néha annyira észrevétlenül és váratlanul kúszott belém, hogy még csak tudomást sem vettem a jelenlétéről. Természetesnek véltem, hogy az ébredést egy tompa, szúrós fájdalom követi, ami majd végigkíséri a nappalom és az éjszakám.
Volt, hogy mások látták helyettem a horzsolásokat, és én rácsodálkoztam annak a sebnek a mélységére, amelynek a létezésével tisztában sem voltam.
Volt, hogy megfogadtam, tágabbra nyitott szemmel járok, és minden kockázati tényezőt kiiktatok annak érdekében, hogy elkerüljek minden karcolást, még a legártatlanabbakat is. De amint megszűnt az irritáló érzés, amnesztiát hirdettem minden korábbi felszíni sérülésre: csukott szemmel sem féltem újra érdes felületre lépni, és a fejemet hátrahajtva a nap felé fordítani az arcomat.
Megtanultam bátran farkasszemet nézni a mellékutakon szerzett sebekkel, hiszen akár egy másik tüskével piszkáljuk ki, akár a testünk dönt úgy, hogy kilöki, a végeredmény mindig ugyanaz: rendre begyógyulnak.
És bár lehetünk immunisak néhány kórokozóval szemben és beoltathatjuk magunkat jó néhány betegség ellen, a tüskék okozta sérüléseket nem lehet megelőzni.
Bármennyire is ellenálló a szervezetünk, a tüskék állandó kikerülésére egyszerűen nincs garancia. Pláne, ha mezítláb szeretjük bejárni az erdőt…