Ha egyesek szerint a Földünk lehet lapos, akkor végül is, már bármi más is megtörténhet nem igaz? Vagy már meg is történt.
Világunk telis-tele van furábbnál furább konspirációs elméletekkel, melyeket hívőik nagy lelkesedéssel próbálnak igazolni. Néhány dologban máig vitatott, kinek is jár a jutalomfalatka, de kijelenthetjük, hogy az efféle elméletek nagy százaléka baromság.
Mi a helyzet viszont azokkal az információkkal, melyeket mindannyian helyesnek vélünk, hisz már gyerekkorunkban így tanultuk meg szüleinktől, vagy épp az iskolában is így tanították?
Hiba van a Mátrixban, vagy egyszerűen csak mindenki téved? A kérdés tisztázása érdekében érdemes megismerkednünk a faktoid fogalmával. Ha kevésbé akarunk hivatalosak lenni, becézhetjük őket áltényeknek is.
Ezek olyan tények, melyekről mindannyian tudjuk, hogy az úgy van, ahogy, pedig nem. Kialakulásuk eredete néha ismert, tudjuk ki vagy mi szabadította ránk ezt a gondolatot, de legtöbb esetben már olyan régóta képezi kollektív tudásunk részét, hogy azt sem tudjuk, hol kezdődött.
Hogy jobban kibonthassam a gondolatot, kezdetnek olyan példákat hoznék elő, melyekkel mindannyian találkozhattunk már.
Az általános iskolai történelemórák tananyagát képezi például az állítás, miszerint annak idején Karthágó városát elpusztították, és a területét felszórták sóval. Na, igen. Nem!
Az elpusztítása nem vita tárgya, rendben, de a sóval beszórás szokása egyáltalán nem volt ismert még akkoriban. Másrészről, mégis honnan a fenéből szedtek volna össze annyi sót? Megtanulhattuk azt is egykoron, hogy a spenót baromi egészséges a magas vastartalma miatt. Hát sajnos el kell, hogy keserítsek minden egyes potenciális Popeye-utánzatot, mert ez sem igaz, legfeljebb arra volt jó ez a hiedelem, hogy gyerekkorunkban belénk erőszakolják az ebédet.
Ugyanígy bizonyítottan hülyeség a nyelvtérkép, miszerint az egyes ízeket nyelvünk különböző részein érezzük, vagy az az állítás, miszerint agyunknak mindössze a tíz százalékát használjuk. Már aki!
De Hitler sem volt soha félheréjű szobafestő, akinek a nagyapja sosem volt zsidó, Dugovics Titusz nem létezett, és az alvajárónak sem lesz maradandó baja, ha felébresztik. Nem hiszed? Járj utána!
Meg kell tanulnunk kételkedni mindenben, hogy ezáltal is tanulhassunk.
Semmi köze ennek az egésznek a sci-fi-hez, noha a műfaj szívesen épít rá az efféle gondolatainkra, egyszerűen nyitott szemmel kell járjunk a világban, mert bármikor kiderülhet, hogy még az emlékeink is megviccelhetnek bennünket!