KLIKK-ARCHÍVUM
Előfordulhat, hogy a cikk némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Nevedben a sorsod, az árulkodik rólad. De mi a szitu, hogy ha a nevet tégla meg vakolat kapja? Lesz-e tőle lelke? Annak próbáltunk utánajárni, hogy egy olyan meghatározó intézmény, mint a gyereknevelde, súlyt is kap-e a nevével, vagy csak néhány csillogó, de üres betűt.
A cikk megjelent a Klikk Out 2016/05. számában.
Fotók: a szerző, ill. trikk
Dunaszerdahelyen a 2000-es évek elején vették fel a magyar tannyelvű iskolák valamely hozzánk, vagy hozzánk is köthető személyiségeik neveit, miután sikerült kibújni szimplán az utcanévből következő, vagy épp még a kommunizmusból itt ragadt megnevezések kopott és piszkos gúnyájából.
„Véleményem szerint akkor igazi névadója egy iskolának egy személyiség, ha az adott intézmény fel is vállalja, különben csak külcsín. Ez pedig egy oktatási intézménynél különösen fontos”
– vélekedett Masszi János, a Vámbéry Ármin Alapiskola igazgatója.
De mégis miért esik bármely iskola választása arra a személyiségre, akinek a szellemiségét fel kellene vállalnia. „Felmerülhetett, hogy a megújult világban kik is voltak Szerdahely nagyjai. A polihisztor, orientalista Vámbéry esetében Dunaszerdahely egyik legnagyobb szülöttjéről beszélünk. Nagyon sok olyan üzenete van, amelyet át lehet adni a diákoknak” – folytatta Masszi.
„Amikor volt lehetőség választani, olyan személyiséget szerettünk volna, aki valamilyen módon kötődik ide. Hiánya a pártállam által diktált történelemoktatásnak, hogy nem tudtuk, kicsoda például Csaplár Benedek vagy Kondé Miklós. Megkértük nyugodjék Mag Gyula bácsit, illetve Dunaszerdahely egy-két idősebb, kultúrában jártas polgárának véleményét, és ekkor került szóba Szabó Gyula felvidéki képzőművész, aki a 70-es években egy ideig alkotott a Csallóközben is” – emlékszik vissza a már csaknem 15 évvel ezelőtti időkre Nagy Árpád, a Szabó Gyula Alapiskola jelenlegi igazgatója. Az iskolának egyébként egészen a 90-es évek végéig egészen brutálisan ráerőszakolt neve volt. Úgy hívták, a Szlovák Nemzeti Felkelés Ifjú Hősei Alapiskola, a köznyelvben pedig a „Gorkij”.
A Kodály Zoltán Alapiskolában annak zenéhez fűződő szoros viszonya predesztinálta majdani megnevezését – magyarázta Ibolya Olivér igazgató. Az iskolában ugyanis 2002-es átnevezése előtt már 1991-től ének-zene tagozatos osztályban is nevelkedhettek a lurkók.
Az emberiség boldogabb, ha megtanul zenélni, és aki hozzájárul ennek fejlesztéséhez, az nem élt hiába. A megújulásnak alulról kell kezdődnie. Mit használnak a legszebb tantervek, a legbölcsebb irányelvek, ha senki sincs, aki szívvel és meggyőződéssel megvalósítja. A lelket nem lehet adminisztratív úton formálni. Sokkal könnyebb a szépség és a tudás által formált lelket adminisztrálni
– vallotta egykor Kodály, akinek világhírű módszere is azon alapszik, hogy „a zene mindenkié”.
Idővel mindhárom alapsuli kapott egy-egy mellszobrot névadójáról, amely a diákokkal rendszerint már a bejáratnál szembejön. Ki sem kerülhetik a szemkontaktust a személyiséggel, akinek örökségét egy picit ők is cipelik tovább.
A Vámbéryben egy, a bejáratnál kihelyezett faliújság is a kijelölt úton tart bennünket. „Ezen címszavakban vizuálisan is feltüntettük, hogy mit sugároz Vámbéry életútja. A kitartás, a tudás, a küldetéstudat, a felelősség, a szorgalom, a becsület. Pontosan azt szeretnénk, ha a diák minden nap találkozna és magáévá tenné ezeket a fogalmakat” – hangsúlyozta Masszi János.
A Kodály elsősorban a Művészeti Alapiskola szakembereivel folytatott hangszeres zeneoktatáson keresztül igyekszik elmélyíteni azt a szellemiséget, és ösztönözni azt a metódust, amelyet az intézmény névadója képviselt, illetve alkotott.
A Szabó Gyulában – a képzőművész nevéhez is igazodva – a korábbi rekonstrukciós munkálatok előtti fehér falfelületek voltak a lurkók képzeletének kirakatai. „A fehér falakon gyerekek, diákok, helyi és régióbeli képzőművészek képei kerültek kifüggesztésre. Az új öltözőszekrényekkel ezek a felületek megszűntek, most mobil paravánokon folytatjuk tovább ezt a hagyományt, hogy a képzőművészethez való viszonyukat ezáltal is erősítsük” – mesélte Nagy Árpád.
Tegyük jobbá a világot, mindenki aszerint, amihez ért!
A fehér falfelületek inspirációt jelentenek gyakorlatilag bárki számára, akinek azok történeteket is mesélnek, legyen szó az adott iskola pedagógusáról vagy volt diákjairól.
Merthogy a Vámbéry és a Szabó Gyula alapiskolák esetében is akadtak olyan fiatalok, akik önzetlen hozzáállásukkal a rendelkezésre álló struktúrákat igénybe véve, kreatív módon fogalmazták újra azt az alapvetést, hogy márpedig az intézmény névadója nem lehet pusztán egy alibi.
Ebben mindkét esetben partnerre leltek az iskola vezetésében, a részleges vagy végeredmény pedig magáért beszél.
Időrendben korábbra tekint vissza a Vámbéry suli előcsarnokában megtekinthető, a névadó életét, és annak állomásait bemutató panorámafestmény. „Szerettem volna az iskola számára alkotni valamit. Vázlatokkal jelentem meg az igazgató úrnál, aki támogatta az ötletet, és ami nagyon fontos, bízott is bennem. Az első tervek között szerepelt például Csallóköz horizontjának ábrázolása is, de mivel azt szerettük volna, hogy konceptuálisan fűződjön iskolánk névadójához, így jött az ötlet Vámbéry Ármin életútjának monumentális, képregényszerű megfestéséről” – emlékezett vissza az alkotó, Kiss Márta, aki egyszersmind a suli egyik pedagógusa.
„Ez egy vágyálom volt. Immár két éve, hogy megszületett, és lassan világhírnévre tesz szert. A Magyar Tudományos Akadémiára, majd onnan Iránba is küldtek róla panorámafotót…
…Próbáltuk Vámbéry bonyolult és nehéz életútját a lehető legkönnyebben emészthető módon átadni a diákoknak. Körbenéz a diák a falon, és Vámbéry születésétől a haláláig rögzülnek a főbb állomások, azokhoz pedig társul egy-egy csodálatos képrészlet” – emlékeztetett az igazgató.
„A festmény bemutatja Vámbéry életének (1832-1913) jeles helyszíneit Szentgyörgytől Budapestig. A legnagyobb hangsúly Dunaszerdahelyen van, ahol nevelkedett, és amelyet mindig a hazájának tekintett. A kiemelt jellegzetességek célja bemutatni a városok ismertetőjeleit hazánktól az orientig, ahol nyelvkutatónk ténykedett, és figurájával behatárolni a helyszínek idővonalát” – fűzte hozzá Kiss Márta.
Hasonlóan részletes, de talán az iskolán belül még kiterjedtebb Szabó Gyula munkásságának megjelenítése a róla elnevezett alapiskolában. Ez a dunaszerdahelyi trikk tervezőiroda kreatív csapatának köszönhető.
„Elsősorban arról szól, hogyan tegyük szebbé a sulit. Két volt diákunk, Norbi és Pista felajánlották, hogy egy közös elképzelés alapján segítenek az iskola arculatának megváltoztatásában, a belső tér felújításában. A célunk az volt, hogy Szabó Gyula munkássága és a Csallóköz jellegzetességei egyidejűleg jelenjenek meg” – emlékeztetett Nagy Árpád.
„Az igazgató úr már az első perctől kezdve támogatta az ötletünket…
…Az eredeti elképzelés abból az ideából táplálkozik, hogy tegyük jobbá a világot, mindenki aszerint, amihez ért. Mi a kreativitásunkkal és grafikai elképzeléseinkkel tudjuk szolgálni ezt az eszmét. Ettől az alapgondolattól jutottunk el odáig, hogy csináljunk egy minden részletre kiterjedő grafikai arculatot a sulinak”
– magyarázta a projektet vezető Kovács Norbi.
Mint kifejtette, elsőként megtervezték a suli teljes arculatát, logóval együtt, majd következtek a falgrafikák. „Ezeket az év folyamán fokozatosan meg is valósítjuk. A mai napig elkészült a két bejárat díszítése, az információs tábla, a szaktantermek megjelölése, a zeneterem falának feldíszítése” – folytatta.
Összefügg kultúránk múltjával
Pedagógusnak fontos kell legyen, hogy átadja, diáknak pedig, hogy megismerje a gondolatiságát annak a helynek, ahol nevel/kedik.
„Körbenéz a diák a falon, és Vámbéry születésétől a haláláig rögzülnek a főbb állomások, azokhoz pedig társul egy-egy csodálatos képrészlet. Rendkívül büszkék vagyunk rá, mert szerintem ezt minden diákunk továbbviszi innét”
– húzta alá a Vámbéry freskót illetően az intézmény vezetője.
„A fő cél az volt, hogy az életút informatív jellegű legyen a szülőknek, az intézmény látogatóinak, de elsősorban a gyerekeknek. A festmény 36 méteren nyújt ismertetést a névadónkról. Ezt fontosnak tartom, mert összefügg kultúránk múltjával” – tette hozzá Kiss Márta.
Szabó Gyula esetében a trikk csapatának közlése szerint pluszt töltetet adott, hogy néhányukhoz hasonlóan az alkotó ugyancsak grafikus is volt.
„Nem is kellett messze menni inspirációért, mert a művész életműve egy kimeríthetetlen kút, ahonnan a mi grafikáink is táplálkoznak. A forrásmegjelölés egyértelmű, tehát nem loptunk tőle, hanem újraértelmeztük, tiszteletben tartva az ő munkáját. Például az iskola főbejáratait díszítő önarckép, melyet Szabó Gyula saját magát ábrázoló művéből kölcsönöztünk, jól példázza, hogyan inspirált minket a művész”
– hangsúlyozta Kovács Norbi.
„Én látom a fiatalos egyszerűséget, lezserséget, ami nekem nagyon tetszik. Éppen ebből kifolyólag teljesen rájuk hagyatkoztunk, és amivel eddig előálltak, az mind jó volt” – értékelte az eddigi munkát Nagy Árpád, aki elmondta azt is, hogy ennek még nincs vége. „A rekonstrukciók előtt a folyosók és osztályok között üvegek voltak, most pedig azok után is fehér felületek maradtak. Ezeket azokhoz hasonló módon szeretnénk kitölteni, mint amelyek már elkészültek” – szögezte le.
Tudni kell, hogy a trikk csapata a grafikai tervezést és a tervek kivitelezését is ingyen vállalta, az alapanyagok költségeit pedig a szülői bál bevételének egy részéből, illetve a Konstat cég anyagi hozzájárulásából fedezték. A projekt folytatásáról fokozatosan tájékoztatnak Facebook-oldalukon.
A tartalom, az életút és a példaállítás
Iskoláról iskolára megpróbálják átadni névadójuk örökségét a legapróbb momentumoktól kezdve a legnagyobb projektekig. A Vámbéryben diákversenyekbe, kiállításokba, rajzversenyekbe, iskolai tanulmányokba csempészik be a névadót, a Kodály Zoltán Alapiskola énekkarával viszi tovább máig a zeneszerző módszerét, a Szabó Gyula diákjai pedig évről évre ellátogatnak az alkotó egykori, mára galériává alakított losonci otthonába, amely városban sírja is található, és ahol özvegye, Sz. Haltenberger Kinga él.
A saját magukat újrafogalmazó iskolák által példaképül állított, történelmi jelentőségű személyiség az intézmények reprezentatív terein keresztül szivárog azokba, akik nyitva hagynak legalább egy pici rést magukon annak befogadására és értelmezésére.
„Azért fontos ez a projekt, hogy egy ilyen nagy formátumú művész alkotásait közelebb hozzuk a gyerekekhez, és mindenkihez, aki erre fogékony. Ezáltal sikerülhet felkelteni a gyerekek érdeklődését a művészetek iránt, ami szerintem az egyik legfontosabb hozadéka az egésznek”
– vélekedett a Szabó Gyula AI projektjének vezetője.
„Ez mind arról szól, a címszavak, a szellemiség, a freskó, és ennek képviseletét elvárjuk a kollégáktól is. Ha nem is mindig beszélnek róla, de szorgalomra, kitartásra, hitelességre buzdítanak és ösztönöznek minden esetben. Az iskola komolyan veszi a névadójának szellemiségét. Nemcsak egy dísznévről beszélünk, hanem tartalomról, életútról és példaállításról” – emelte ki Masszi János.