Sokan vallják, hogy nincs sírig tartó szerelem – legfeljebb kötődés vagy szeretet marad meg, miután szétoszlik a rózsaszín köd és a felek együtt veszik fel a hétköznapok ritmusát, míg igyekezetüket megöli a monotonitás. Mi történik? Van-e visszaút? Az alábbiakban ennek próbálok utánajárni.
A cikk megjelent a Klikk Out 2018/06. számában.
A párkapcsolat bizonyos dinamikával rendelkezik, s ebből adódóan váltakozó életciklusai is vannak. Az évek elteltével a legszeretetteljesebb kapcsolatok is elszürkülhetnek, de ha időben észleljük a jeleket, talán még visszafordítható a folyamat és így elkerülhetjük, hogy a közös út fájdalmas véget érjen.
A párkapcsolati elhidegülés leggyakoribb jelei:
Legyünk barátok!
A párodra többé nem a szerelmedként tekintesz, hanem úgy, mint egy jó emberre, akivel szívesen lennétek barátok is. Többé nincsenek romantikus pillanatok, csak éldegéltek egymás mellett, mint két jófej lakótárs. Lehet, hogy a jövőképetek még csak nem is hasonlít?
Túlzott feladatközpontúság
A közös élet közös teendőkkel is jár, amiket napi szinten kell végezni, de ez nem jelenti azt, hogy az elfoglaltságok mellé ne férne be egy-egy meghitt program kettesben. Oké, a gyereket el kell hozni a suliból és ideje egy nagymosásnak is, de este mindig legyen időtök arra, hogy a nap történéseit átbeszéljétek.
Felületes kommunikáció
Az elhidegülés útján jártok, ha a napi beszélgetések kimerülnek a „mi újság“ -ban, vagy gyakran észleled, hogy a párod nem figyel arra, amit mondasz. A testbeszéd árulkodó. Ha éppen kifejted a véleményedet, de a másik még szemkontaktusra sem méltat (az odaforduló testhelyzetről nem is beszélek) és a telefont nyomkodja, esetleg sóhajtozik, baj van.
Az intimitás hiánya
Nem a szexuális együttlétek ritkulását értem ezalatt, hanem az apró gesztusok: érintés, ölelés, „bújás“ hiányát is. Minden fizikai kontaktus erősíti az összetartozás érzését, épp ezért probléma, ha az egykor imádott személyt ma már megérinteni is alig akarod.
[td_smart_list_end]
Oké, de mégis mit tehetek?
Ha észleled a fenti jelek valamelyikét (jelzem, ez csak pici töredéke a „tüneteknek“), első lépésként el kell döntened, hogy akarsz-e még dolgozni ezért a kapcsolatért. Ha a válaszod némi mérlegelés után egy karakteres „NEM“, akkor véget kell vetni neki, és remélni, hátha megtalál még egyszer az érzés, aminek hatására pillangókat érzel a gyomrodban.
Ha viszont úgy érzed, hogy vannak még rejtett erőtartalékaitok, akkor mihamarabb találj rá alkalmat, hogy őszintén megbeszélhessétek a kapcsolatotok jelenlegi állását, és azokat a jelenségeket, amik keserű szájízt okoznak.
A kommunikáció fontosságát nem tudom eléggé hangsúlyozni. Lehet, hogy magadban évek óta keseregsz, de a párodnak fogalma sincs róla, hogy mit érzel és vidáman lubickol a melletted kialakult, kényelmes kis életében. Nem kell félni őszintének lenni – elvégre ő a párod, mégis miért ítélne el azért, ha kimondod, ami bánt?
Diplomatikus formában lehet véleményt is ütköztetni, de ügyelj arra, hogy a konstruktív megoldások vezéreljenek, az indulatok helyett. Közösen kell elhatároznotok, hogy javítani akartok a helyzeten – sajnos az egyik fél őszinte szándéka itt már nem elég. A nagy ígéretektől ajánlatos tartózkodni, hogy „holnaptól minden más lesz“, az idő úgyis megmutatja, hogy közös-e az utatok.
Az elhidegült kapcsolaton rengeteget kell dolgoznia mindkét félnek. Újra tudatos mederbe kell terelni a kommunikációt, ténylegesen egymásra figyelni, az együtt töltött időt pedig értékessé, élménydússá tenni.
Az intimitás megújítása embert próbáló feladat, különösen, ha azt egy hosszabb, elhidegült időszak előzte meg. A bizalom, az optimizmus és a közös akarat az, ami célravezető lehet.
Beszélgessetek sokat – akár olyan ismerősökkel is, akik már megéltek hasonló helyzetet, hátha a példájukon felbuzdulva sikerül túljutnotok a kialakult krízisen. Akár egy párkapcsolati terapeuta segítségét is kérhetitek, aki külső szemlélőként felhívja a figyelmet a rejtett összefüggésekre, és segít megújítani az egymásra figyelés képességét.