(A DAC európai „útlevele”)
Van egy város a vén Európa szívében, alig több mint húszezer lakossal. Nincs vára, és nem zajlottak a történelemben nagy csaták miatta. Látszólag jelentéktelen, mégis ott van a köztudatban. Egy város, ahol az emberek a focival ébrednek, és azzal fekszenek le. Egy város, mely tízezreket vonz, a messzi távolból is. Ahol a lelkek megmérettetnek, és az emóciókkal teli olvasztótégelyben három betű jelenti az alfát és az omegát. A kezdetet és a véget. Ez a DAC! És ez Dunaszerdahely! Aki nem szereti a focit, az is kénytelen szembesülni erejével, időről időre.
A csallóközi rónákon érlelődött gabona és az azt átszelő folyók adták a klubszíneket.
Ez Dunaszerdahely, ahol annak idején mertek nagyot álmodni. Álmodni, hogy a dolgos kezek hétvégenként pár pillanatra megpihenhessenek, és csak a tapsra „nyíljanak szét”.
Nyitókép: Fekete Nándor
Ez is a DAC! Mikor 1985-ben feljutott a legmagasabb osztályba, csak egy ugrás választotta el Európától. Útlevelébe évről évre egyre több stempli került. Az első egy svájci városka, Bellinzona volt, mindeddig az utolsó pedig – szintén helvét, de már a „nagyobbacska” – Zürich lett. Egyben Bellinzona ellen adtak ki először nemzetközi híradót, csallóköziesen „szpravodajt”.
Intertotó kupa, 1987. június 27.: DAC–AC Bellinzona 4:0.
Az azóta megszűnésre ítélt nyári kupasorozat a bajnoki uborkaszezont volt hivatott kitölteni. Ugyanabban az esztendőben, már „igazi” európai kupát is játszhatunk. A Csehszlovák kupát elhódítva kerültünk a Kupagyőztesek Európa Kupájába. Egy ciprusi csapatot búcsúztattunk a selejtezőben (DAC–AEL Limasszol 1:0 és 6:1), majd, mit ad isten ismét egy svájci gárda, a Young Boys Bern már nagy falatnak bizonyult (DAC–YBB 2:1 és 1:3). Ha bemegy Mičinec büntetője otthon, talán minden másképp alakult volna.
UEFA kupa, 1988. november 9.: DAC–Bayern München 0:2
1988 volt a következő év, amikor sorra halmoztuk a sikereket. Harmadik helyezés a bajnokságban, Intertotó kupa és UEFA-kupa részvétel. A régi stadion kinőtte önmagát, és folyamatosan „cseperedett” egyre nagyobbra. Az európai kupákra kiadott műsorfüzetek, a belépőjegyekkel együtt különlegesek voltak. Csak egy darab papír, de utolsó dolog lenne az életemben, amitől megválnék. Tehát az UEFA-kupa ’88-as kiírásában az Östers Växjö állt szemben velünk az első körben. Svédországban kikaptunk 2:0-ra, de odahaza hat gólt vágtunk a svéd válogatott kapusának, Thomas Ravellinek – 6:0. Ezután a DAC történelmének legrangosabb ellenfelével hozott össze minket a sors. Münchenben 3:1-es vereséget szenvedtünk. Azt az egy gólt Szaban Tibor szerezte. A visszavágón, Dunaszerdahelyen, minden idők legtöbb nézője előtt bíztunk a tisztes helytállásban. Elhihetik kérem, hogy a kétgólos vereség az volt. Sosem szorongtunk úgy a dunaszerdahelyi lelátón, mint akkor. Ha valamit leejtettem volna meccs alatt, azért esély nem volt lehajolni…
1991-ben csoportgyőztes lett a DAC, az Intertotó kupában.
1991-ben csak az Intertotó maradt, de annak egyik csoportját a román Rapid Bukarest és a bolgár Botev Plovdiv előtt megnyertük. Egyébként ebben a szezonban, a 25. fordulótól vezettük a honi bajnokságot, majd a végén lecsúsztunk a negyedik helyre. ’92-ben a Közép-európai kupasorozatra kaptunk meghívást, de az olaszországi Foggiában csak egy meccsre utaztunk – DAC–BVSC 0:0, büntetőkkel 7:8 – és kiestünk. 1993-ban az osztrák Casino Salzburg, oda-vissza 0:2-vel kiejtette csapatunkat az UEFA-kupa első fordulójából. Most ezt a dátumot jegyzik az utolsó hivatalos, nemzetközi mérkőzésnek:
UEFA-kupa, 1993. szeptember 28.: DAC – Salzburg 0:2
Ezt követően ’94. július 30-án Zürichben, a Grasshoppers három góllal múlta felül a dunaszerdahelyi csapatot, az Intertotó kupa utolsó fordulójában. Nagyon hosszú idő telt el azóta. Ezen belül nyolc év volt a leghosszabb periódus első osztály nélkül. 2018-ban, sokadik nekifutásra összejött az, amire negyed százada vár mindenki, akinek sárga-kék a szíve. Nemsokára arra is fény derül, kivel kezdjük az Európa Liga küzdelmeit, július 12-én. Sikerült! Hogy mi a siker kulcsa? Hát az, hogy sosem mondtunk le arról, hogy újra összejön. És sosem mondunk le a bajnoki címről sem. Álmodtunk egy világot magunknak…
(Roberto)