Egyszer egy verőfényes szép napon az emberek felfedezték, hogy a showbiznisz mekkora lehetőségeket rejt magában. Egyszer valaki rájött, hogy nem kell feltétlenül tehetség ahhoz, hogy valakiből sztárt faragjunk.
Vagy legalábbis úgy alakítsuk az eseményeket, hogy ez az illető annak érezhesse magát. Egyszer valaki rájött, hogy a mulatós zenében mekkora pénz van. Felültünk hát a Fásy család mögé a zeneexpresszre, és most elkezdtük módszeresen elgázolni a jóízlés önkéntes vasúti munkásait.
A folyamat tart már pár éve, de sajnos egyre kevesebben mernek packázni a menetrenddel, és egyre több a sírfelirat vonatunk oldalán. Nem elég, hogy ez a zeneietlen vétek a közízlés ellen még mindig töretlenül veret előre, szép lassan a maga képére formálja a „zenés” szórakozóhelyek közönségét, és úgy általában a koncert fogalmát is.
Azt, hogy ez a fertő a mi mindennapjainkat is érinti már rég, az bizonyítja legjobban, hogy szinte már minden sarkon találunk valakit, aki épp mulatós CD-t készül kiadni.
Gyerekek, higgyetek nekem, ez már Patakinál sem működött, el is vitték érte az ufók szóval, én a helyetekben még akkor sem kockáztatnék, ha utána nem álltok már többé a gabonakör közepére. Félreértés ne essék, a mulatós zenének is megvan a helye és a módja, ahol és ahogyan, ha használják, akkor remek szórakozási faktor tud lenni a maga egyszerű dallamvilágával és szövegkörnyezetével.
Szándékosan nem az igénytelen kifejezést használom sok nálam hozzáértőbb és gyakorlottabb kritikussal szemben, mert tényleg hiszek abban, hogy maga a műfaj még nem rossz. De, ami fontos dolog, nem kell mindenkinek azért még foglalkoznia vele. Bármilyen meglepő is legyen, ehhez a műfajhoz sem árt, sőt kifejezetten szükséges valamilyen szintű zenei tehetség.
Sajnos, hogy az utóbbi években köszönhetően néhány a fent emlegetetthez hasonlatos műsornak, már olyan emberekből is lehet énekes, akik még tüsszenteni sem tudnak úgy, hogy az ne legyen hamis. Persze kinek nem inge…
A veszélyes mindebben az, hogy azt látom, az ilyen fajta „művészek” és „művésznők” gyakran sokkal több terepet kapnak az önmegvalósításra, mint olyan amatőr zenészek és zenekarok, akik nem hajlandóak jegyet venni erre a gőzösre. Ezt a kis szösszenetet, a helyi amatőr zenekarok és zenészek zászlóshajójának szánom abban a harcban, melynek során szeretnék bemutatni néhány helyi zenészt, hogy egy kicsit magamban, és a társadalomban is ellensúlyozzam ezt a felborult helyzetet.
Szeretném, ha néha Postás Feri meg Nótás Piri mellett a helyi amatőr zenészek is megjelenhetnének a különféle kulturális rendezvényeken. (Rex felügyelő mellett).
Hogy a műfaji elfogultság vádja ne érhessen, igyekszem majd minél többféle műfajban tevékenykedő társaságot bemutatni a környékünkről, hadd ismerje meg őket is a nép, és ne csak a muzsikatévéből kulturálódjunk, hogy: „Jé, há ez meg a tudod, az a szerdehelyi…”