2017/2018 – egy fél szezon második fele

Egymást követték az egygólos győzelmek a bajnokságban. Aranyosmarót idegenben, Szenice odahaza, majd a messzi keleten, Nagymihályban. A nagyszombati vereséggel egy remekbe szabott sorozat ért véget, ami közé egy kupameccs is beékelődött. A foci szépsége ugyan jobbára elkerülte játékunkat, ám effektivitásban nem volt kétség.

Aranyosmarótra 290 DAC-szurkoló kísérte el a csapatot. Kalmár révén vezetést szereztünk, majd a ViOn 2 perc alatt fordított, sokunkat a szívinfarktusba hajszolva. De mint Chuck Norris a halált, mi ezt is túléltük. Kalmár kiegyenlített, majd Divković repítette haza a három pontot – 2:3. Odahaza arra számítottunk, hogy lemossuk a pályáról a tökutolsó Szenicét, ehelyett az eső mosta le arcunkról a pimasz vigyort. Ilyenkor a cápó – de a dobosok is – a fejükre kötik a sálat, amely általában felfogja az égi áldást.

 „Esik eső, fúj a szél” – Davis szabadrúgásból nem izél! Gól! 1:0

 

Eric Nagymihályban is betalált tisztes távolból – 1:2. Itt is vesztes helyzetből álltunk fel, előbb Pacsi egyenlített, majd Davis akasztotta be „rohadtszögből”. 130 „dacos” volt a vendégszektorban, javarészt környékbeliek… Ezután következett a nyitrakörtvélyesi kupameccs, a „Pizzás Atyóval”, kocsival. Égig érő jegenyefák alatt, mennyei szalaggal elkerített szektorban folyt a lokális sör. „Easy, ready, second ball” – ordította torkaszakadtából Rossi mester, tőlünk kb. 5 méterre. Félidőben 1:0-ra vezettek a hazaiak, akiket a fél falu frusztráltan buzdított. Aztán Kalmár, Čmelík, és Divković – 1:3, kezitcsókolom…

Nagyszombatban a harmadik percben elszenvedtem „karrierem” legsúlyosabb sérülését!

 

Ittam is, és akkor mi van?! De a jó kakas vagy megvakul, vagy megsántul – nemde?! Kikaptunk 2:0-ra, másnap lábra sem tudtam állni. Irány a készültség, de „csont nem törött, fáj szív fölött, két gólt bökött, bíró volt lökött” – állt az akkori beszámolómban. Akadt, akinek ez volt az első idegenbeli meccse – de ezt csak hónapokkal később tudtam meg… Volt közben egy barátságos meccs is Dunaszerdahelyen. A Videoton ellen 2:1-es sárga-kék győzelem született. A Veled az úton c. Vidi nóta egy újabb ereklyével gazdagította sálgyűjteményemet… Zólyombrézón, hip-hopp, jött Huk! Aztán Ljubičić is – 1:2. Már javában őszbe fordult a természet, az ő csodaszép színeivel. A rozsdással és a bíborvörössel… Mecenzéfen, kupameccsen 1:5, sima továbbjutás!

A Trencsén adta, és az is vitte el! Az első győzelem és az első vereség között csaknem egy év telt el.

 

Mindez az új Arénában történt. Most mi húztuk a rövidebbet – 1:2. A trencséni szurkolók meg a gyufát húzták ki a stadionból való távozáskor… Rózsahegyen öt perc hiányzott a győzelemhez. A szakadó eső ellenére a dóvali megálló helyének szelleme (is) megígézte egy romantikus lélek fantáziáját. Szürreális, amikor az ég megérinti a földet, de mit sem törődve ezzel önfeledten énekled a kedvenc nótádat. A hajrá DAC-ot! Tudom, néha már unalmas szókapcsolatok ismétlődnek, de mihez kössem az emlékeim? Kössem inkább az ebet a karóhoz? Kárhozat!

Megint legyőztük a Slovant, egy csíkszeredai sál lógott a ketrecben.

 

Még mindig bicegve, az enyém volt a kezdőrúgás. Bár olyan volt, mint a holdraszállás! Igazából még nem jártam a Holdon, de az Arénánk Szent Gyepén (direkt nagybetű) aznap igen. Amikor körbenéztem odalentről, láttam az összes bolygót és a számtalan csillagot. Apa odafentről kajánul mosolyogta ki meghatódott arcomat, vagyis inkább a lelkemet. Ezen a meccsen nyílt meg az új főtribün, és ekkor hangzott el a „Mindig egy csapatért!” c. nóta, amit a sál mellé „csomagoltak” a székely testvéreink. Először volt koreográfia a C lelátón is. Ilyen körülmények között – 10 226 néző előtt, vendégszurkolók nélkül! – győztük le ismét a dölyfös Slovant – 2:1 (g.: Pačinda, Kalmár).

Zsolnáról egy gól nélküli döntetlen kísért haza, mely felért egy győzelemmel.

 

Pontosan 159-en utaztunk el „Sosonföldre”. Nagyon kompaktul játszott a DAC, és ennek megfelelően muzsikált a tábor is. Még hazafelé a buszban sem volt senki csendben. Jobb is, mert majd kiugrott a szívem a helyéből – még meghallották volna! Ugyanilyen eredmény született odahaza a Nyitrával szemben. Hiába a sok próbálkozás, nem ment be egy löket sem. Ahogy Poprádon, az eperjesiek ellen is érintetlenek maradtak a hálók. 60 DAC-drukker, 20 centi hó, mínusz 5 fokban! Helyenként volt az mínusz 10 is, valahogy mégsem fáztam. Meg aztán Ali is befűtött…

2017 – őszi tabella: 4. DAC 19 8-8-3 25:20 32 pont.

 

Az őszi idény utolsó mérkőzésén végre kibújt a szög a zsákból. Igaz, a labdát nem lyukasztotta ki, hiszen 3:3-as végeredménnyel mentünk haza. 2:0-ra, majd 3:1-re is vezettünk a ViOn ellen.A hagyományos Mikulás-napi kellékekkel felvértezett katlanbanforrt bennem az elhatározás. Na jó, épp’ csak elkezdett bugyogni az üstben – akarom mondani a fejemben. Aztán a télen sem múlt, nem csitult el. Volt hála, köszönet, de akadt csalódás is. Befejeztem!

Itt a vége, fuss el véle?!

(Roberto)

MEGOSZTÁS
Bögi Róbert
Csak egy srác vagyok a Grundról, aki szereti városa fociját. Apáról fiúra. Egy örök szerelmes. Adni és kapni! Egyszer vasutas, máskor az „intelligens fanatikus”. Ultra! Jókai, Mikszáth és a rántottsajt követője. Kowalsky és Fankadeli hallgató. Egy nagy gyerek – nekem így kerek! Az írott szónak néha a szóköz ad értelmet. Nyisd ki a szíved, hogy megtaláld! Kedvelem a történelmet és ismerem a világ összes zászlaját. A legszebb piros-fehér-zöld! (Roberto)