Gyerekként ki ne akart volna űrhajós lenni? Lebegni a mikrogravitációban egy 150 milliárd dollárt érő űrjárműben, 27 ezer km/órás sebességgel száguldani 400 km magasan a Föld körül.

Az űrhajósok élete csábító lehet, de ugyanennyire kemény és veszélyes is. A számunkra egyszerű rutinfeladatokat jelentő tevékenységek az űrhajósok számára mindennapi kihívásokat jelentenek, legyen szó akár fogmosásról, evés-ivásról, alvásról vagy a mellékhelység használatáról. Nekik nincs fent és lent, sosem érzik az esőt, vagy a szelet a bőrükön, nincs tenger, ahol napozhatnának, nincsenek fák, sem állatok.

Az űrhajósok csontjai és izmai a mikrogravitációban elgyengülnek, és a tömegük akár 30%-át is elveszíthetik, ha nem edzenek folyamatosan.

 

Ez viszont nem is olyan egyszerű, ha a tárgyaknak „nincsen súlya”. A Föld mágneses tere nem védi meg az űrhajósokat a kozmikus sugárzástól, ezért néha még akkor is villódzó fényeket látnak, ha becsukják a szemüket.

Persze azért összességében nem olyan rossz nekik. Az űrhajósok mindössze 10%-a hagyja el a Föld felszínét, és még kevesebben lehetnek azok, akik a Nemzetközi Űrállomáson dolgozhatnak.

Nem is olyan sokára talán mindennapossá válhat egy séta az űrben, vagy a rokonaink meglátogatása egy másik bolygón.

Addig viszont nézzük meg, hogyan telnek a mindennapjaik a bátor és úttörő munkát végző űrhajósoknak a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén.

MEGOSZTÁS
Gerő Zoltán
Bármilyen meglepő, engem a világon szinte minden érdekel, "mert csakis az a tudás ér valamit, amelyet magunk szerzünk magunknak, velünk született érdeklődésből és szenvedélyes tudásvágyból." Paul Léautaud