A régi szerelmek emlékét, de az elsőt biztosan mindannyian ott őrizzük magunkban. Ápoljuk, nosztalgiázunk, fényképeket nézegetünk. Ami rossz volt, mind a homályba vész, eltűnik, mintha nem is lett volna. Csak a tiszta szeretés, a harmatos hajnalok és az andalgós naplementék maradnak. A legörömtelibb együttlétek emlékei.
Ő volt az első. Az Első. De mi a helyzet a többivel, a többi szerelemmel?
Azt mondják, hogy egy ember életében, ha kétszer, vagy háromszor szerelembe esik, az már nagyon jó. Nagyon jó, hiszen ez azt is mutatja, hogy még mindig képes szeretni, továbblépni és újat építeni, lezárni, majd újra megnyílni.
De hova tesszük a szívünkben azokat a szerelmeket, akiket elhagytunk, vagy akik elhagytak? Létezik az, hogy ez a feléjük érzett szeretet valaha is megszűnjön? Igen? Nem?
S az az emlék, ami egy be nem teljesedett szerelmet őriz? Azét, aki nem lehetett a miénk? Ez talán még fájdalmasabb, de egyúttal a legédesebb és legdédelgetettebb kincsünk is. Ez táplálja a „mi lett volna, ha” érzést. Ami az összes nosztalgikus emlékünknél erősebb lehet.
Azt hiszem, hogy mindazon érzések, melyeket táplálunk magunkban, megmaradnak. Mégpedig úgy, ahogy etetjük őket. Ha a gyűlöletet, a féltékenységet majszoljuk, akkor gyűlölködőek és féltékenyek leszünk. Ha viszont a szeretetre, az odafigyelésre, a szépre koncentrálunk, akkor azok élnek tovább bennünk.
Mondhatnám, hogy igen, ez valóban ilyen egyszerű. De nem mondom. Mert nem az. Ha valami fáj, azt nagyon nehéz elengedni és még nehezebb átfordítani a másik irányba.
De mégis van egy jó receptem. Ha magunkat eléggé szeretjük ahhoz, hogy csak egy pár dolgot tegyünk, amik pozitívabbá varázsolhatják az életünket, akkor ez legyen az első:
Szeresd magad annyira, hogy ne hagyd a bántó érzéseket elburjánzani! Ne engedd, hogy a mások, vagy akár a magad felé érzett gyűlölet, a sértettség teret nyerjen benned! Ha hagyod, az övék leszel. Egyszerű térfoglalás. Ahogy kisöpröd őket, teret adsz a szépnek, a jónak. A törődésnek, az elfogadásnak… és a régi szerelmek iránt érzett szeretetnek is.