Kezdem a játékvezetővel. A notebookomon bekapcsoltam a tévéközvetítést, úgyhogy minden játékvezetői ítéletet már a meccs alatt kielemezhettem. A végeredmény? Hasonló elfogult ítéletek, mint amilyeneket láttunk a Fortuna Ligában Poóréknál.
Ezennel szeretném megkérdezni, hogy ez az ukrán játékvezető nem tartozik-e azon játékvezetők közé, akikről ír Declan Hill? Megjegyzem, Šimčák két sárgája jogos volt, de – s kezdem ezzel – például a játékvezető szeme láttára szándékosan arcon ütötték Koštrnát és semmi… Nagyon jól tudta a szpori, hogy ha csak az egyik csapatnak oszt ki sárgákat, amelyek járnak, de olyanokat is, amelyek nem – főleg amikor még nincs eldöntve semmi –, ezzel segít egy csapatnak.
A meccs közben visszanéztem, amit lehetett, szinte mindegyik tiszta becsúszásunkat lefújta, ellenben a Minszk játékosainak rengeteg szabálytalanságot tolerált. Nevetséges volt, amikor az első félidőben a Minszk tizenhatosában a DAC-játékos elé ugrott a fehérorosz játékos, mindketten leestek, és kifelé szabálytalanságot fújt. Miért nem adott lapot az egyértelműen szándékos minszki kezezésért? Szívesen megkérdezném a játékvezetőt:
– Öcsém, te tipszmikszűté?
És ezt a delegáltaktól is szeretném megkérdezni:
– Ti is fiaim, Brútuszok?
Bizony, ez a játékvezetés rohadtul nem volt rendben. Amolyan nagyszombati feelingje volt az egésznek. Nem olyan parasztos, finomabban volt kivitelezve, de így is elég nyilvánvalóan. Amikor már lovon volt Minszk, a szpori fújt olyan hülyeségeket, de mindkét oldalra, hogy legszívesebben felgyújtottam volna a játékvezetői engedélyét és a jogsiját is. Bűn rossz játékvezető. Na, erről ennyit.
A csapatunk. Szerintem, abszolút nem azon múlott, hogy 4-4-2, 4-3-3, vagy másféle rendszert alkalmazunk. Tegnap, akárhogy is rakjuk össze a csapatot, mivel Minszk jó gárda, sokkal jobb, mint Tbiliszi, szerintem ezen a meccsen bármelyik rendszerünket kiütötte volna. Az egyik ok szerintem a középpályánk, ennek a sornak nem megy a játék az első meccstől úgy, ahogy elképzelnénk, ma ráadásul sokszor nem segített a védelemnek – bár rutintalanul hagyta magát kiállítani Šimčák, de tény, hogy már egy ideje a baloldal nagy nyomás alatt volt – Šimčáknak és a kisegítő Huknak volt mit csinálni. Szóval, mindegy, milyen pozíción van egy játékos, vagy milyen rendszerben, ha nem jön vissza segíteni, akkor Capello se rak össze hatékony rendszert.
A Tbiliszi elleni hazai meccs után ez volt a cikkem címe: Remélem, hogy a grúzok kapufája lesz a piros ászunk.
A Minszk elleni első meccs után talán ez is lehetne: Remélem, hogy Bayo elpuskázott helyzete és Macej harmadik bekapott potya gólja nem lesz a Minszk piros ásza…
Bayo. Múltkor mondtam, hogy Bayo sok gólja mellett azért figyeljünk arra is, hogy forintos labdákat kap, s azokat meg kell becsülnie. Pont.
Fegyelem… Nem azt mondom, hogy Rossi alatt mintaszerűen fegyelmezett volt a csapat, de Hyballának két meccs alatt néhány játékos alaposan kicsúszott a kezéből, ajánlom a keményebb szavakat, amíg nem késő, mert sok játékosunk van, akik viszont abszolút kifacsarják magukat a csapatért, és maximálisan fegyelmezettek.
A végére pedig…
Mi az elvárás manapság a modern kapusok felé? Olvassa a játékot, és amikor észreveszi, hogy a csapata nyomás alatt van, akkor ehhez mérten válasszon megoldást.
Az első félidőt írtuk, amikor brillírozott Minszk, és szükség volt fellélegeznünk, de Macej rövid időn belül kétszer pontatlanul elrúgta a labdát, és az a két labdaeladás megerősítette a Minszk nyomását felénk, s rövid időn belül következett a gól. Szerintem, tegnap a meccs eme szakasza döntött – talán láthatatlan detail, de ezen a szinten ilyen részletek döntenek.
Kirúgások. Macejnak sokkal jobbak a kidobásai, mint a kirúgásai. Minszk ellen rengetegszer nem az üres oldalra rúgta ki a labdát, hanem a tömörödésbe, ahol a vendégek azonnal letámadtak minket, és vagy azonnal megszerezték a labdát, vagy a kényszermegoldásunk után. A többi kirúgás java része simán pontatlan volt.
Ajánlom a kidobást, vagy vegye át Macejtól a rövid labdát a legközelebbi védő.
Tegnap rengeteg labdát és energiát veszítettünk így, sokkal többet, mint a ligában.
Beadások és az ebből kifolyólagos igény a modern kapusokra.
Három gólt kaptunk beívelés után. Sokan azt mondják, nem kellett Macejnak kifutnia. Viszont, a minszki kapus többször kifutott beadásra, s lényegesebben nehezebb helyzetbe, mint amilyen a három gólnál volt.
Hátvédek a beadásoknál? A tizenhatos tele van fejpárbajokkal, és szinte lehetetlen, hogy mindegyiket a mi játékosaink nyerjék meg. A mezőnyjátékosok maximális mozgásban vannak, és nagyon nehéz minden párbajt megnyerni egy jó fejelővel. Sok esetben hatékonyabb és egyszerűbb, ha a kapus kifut és leszedi a labdát, főleg az ötös környékében. Többnyire, azok a kapusok, akik nem futnak ki, a vonalon brutális aktivitást gyakorolnak, hogy eliminálják a lövést vagy a fejest.
Sajnos Macej a második, szerintem védhető, fejesre abszolút nem reagált a csíkon, és a harmadik gólnál még rosszabb volt a helyzet, mert a fejes gyengécske volt. Ilyen gólt egyszerűen nem lehet kapni!
Hm… Raška, Novota Jani, szerintem mindketten tudatában vagytok annak, hogy mi következhet. A Minszk helyében én hazai pályán sorozatban beadásokkal és fejesekkel kínoznám Macejt. Mindkét említett kapusedzőnk szerintem sejti, ha ezt megteszik, és Macej a tegnapi fazonban fog védeni, pakliba van egy hatos-hetes. Vicc nélkül.
A kapusedzőknek valamit ki kell találni, mert ebből nagy baj lehet!
A meccs előtti edzésen találkoztam Eleg Jakubičkával, aki a nyolcvanas években ligát védett a pozsonyi Inter mezében.
Úgy 17 éves lehettem, amikor egy érdekes focitornán vettem részt egy vegyes hobbicsapatban, s mellette én voltam a cserekapus. Egy meccset az ötből levédtem én, de amíg a cserepadon ültem, figyeltem, milyen gépies módon szinte leakasztja a labdát a levegőből, és ezt egyszer egy kézzel is megtette. A szerdai edzésen azt mondta nekem: a kapuban hiányzik nálatok a minőség. Elmosolyogtam. Tegnap a harmadik gólnál már mérges voltam…