A remek Hroššot végül szenzációsan megtörtük, vállra fektettük

A sérült Macej kapus helyett Jedlička, szétbombázva a Rossi által dédelgetett középhátvéd duó, és sok kérdőjel, hogy ennek mi lesz a vége.

Első félidő

Jedlička kapus nem rossz, de gólt kap egy szöglet után. Kapusunk védése után mondom a mellettem ülő kollégámnak: kíváncsi vagyok, vajon egy jó védés után eléggé koncentrált lesz-e a szögletre. Gólt kaptunk, és ő a vonalon maradt. Talán százszor elmondtam, de akár ezerszer is elmondom, ezek a labdák a kapusoké.

Talán jó is, hogy Hroššo kapus bemutatta, mit kell 2018-ban csinálni a beadásoknál a kapusoknak

 

– szinte minden párbajba kifutott és leszedte a labdát, a játékostársai automatikusan várták, hogy a legnehezebb helyzetben is kifut a kapusuk. Nálunk, mindkét kapus automatikusan arra számít, hogy a hátvédek visznek mindent. Talán nehéz lenne érvelnem, ha nem lenne Hroššo és társai ellentétes felfogása – nem nehéz rájönni, melyik verzió hatékonyabb.

Ahhoz, hogy a mi felfogásunk legyen eredményes, eléggé belenyúltunk az előző meccseken a középhátvédek posztjába, és tulajdonképpen a mi kezdőcsapatunk is újdonság volt.

Amit észrevettem az elég gyenge első félidőben, hogy sok befejezetlen támadásunk volt, ami nem volt jó, és nem nagyon tudtunk reagálni arra, hogy „fogják” Kalmárt…

Egy fergeteges második félidő

Mintha feléledt volna a kisebb-nagyobb letargiából minden és mindenki a stadionban. A játékosok, az edzők, a nézők…

Kaptunk még egy identikus gólt – káosz az emberfogásnál, kapus marad a vonalon, a hátvéd van előnyben… Kérem, változtassunk már ezen… Lásd Hroššot…

Fekete Nándor felvétele

A második kapott gól után viszont kezdődik a vabank, és ha nincs a hazaiak remek kapusa, akkor nyolcat rúgunk…

Taktikai szempontból már mindkét csapat sokat bakizik, de a nézők egy látványos focit látnak.

 

Mindkét csapat szinte minden támadása gólveszélyes, és akad olyan is, hogy pár másodpercen belül akár három helyzetet is kihagy mindkét csapat. A védelmek nem remekelnek, de a nézők élvezik…

Azt hiszem, megérte elmenni Nyitrára, mert nagy élmény volt ez a meccs, és az edzői stábnak tanulságos. Egy biztos, a remek hazai kapust szenzációsan megtörtük a vabank focival. A három pontot megérdemeltük, mert a meccs második felében beleadtunk apait-anyait – mindenen keresztül.

Ma az akarattal, az erővel és a mindent kiadok magamból taktikával nyertünk!!! Ki lehet fújni magunkat…

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább