Spekuláljunk egy kicsit. Mi történne, ha a Nap kihunyna egy órára, egy hónapra, vagy egy egész évre? Mi történne az emberiséggel?

Az utolsó fotonok és részecskék, amelyek a napszelet alkotják, megkezdenék a végső útjukat a Föld felé. Ekkor még senki sem tudná, hogy a Naprendszerünk szíve leállt.

Nyolc-kilenc perccel később az égbolt hirtelen elsötétül az egész bolygón. Nem számít, hogy éppen éjszaka van vagy fényes nappal, a különbséget mindenki azonnal látná.

Az égbolton hirtelen csillagok milliói tűnnének elő, a Hold pedig csak egy sötét korongnak tűnne, ami kitakarja a mögötte lévő csillagok fényét, mivel már nem lenne napfény, amit visszaverhetne.

A Föld különböző pontjain északi fények jelennének meg a csillagos égbolton, a mágneses térben és az ionoszférában keletkező változások miatt.

A napfény hiányában az egyik legfontosabb folyamat a Földön lehetetlenné válna. A fotoszintézis. A növények és a cianobaktériumok nem tudnának több oxigént termelni, és nagyon gyorsan bajban lenne minden élőlény a bolygón.

 

Pánik söpörne végig az emberek között, amit áramkimaradások, kommunikációs problémák és propaganda tüntetések súlyosbítanának.

A hőmérséklet a világ minden pontján jó pár fokot esne, és a Föld felszíne lassan lehűlne, bár belülről az olvadt magja még mindig melegítené.

Eltelt az első 24 óra, és a hajnal nem jött, és sosem jön el. Az egész világon pánik lenne úrrá, és a kormányok semmit sem tehetnének ellene. Amíg a kutatók próbálnának rájönni, hogy mi történhetett, a világ minden pontján masszív áram és vízellátási problémák keletkeznének, s a felszín hőmérséklete 5-7 Celsius közé esne mindenhol.

Néhány növényfaj és mikroorganizmus kipusztulna, míg a vízi állatok szinte semmit sem érzékelnének a változásokból.

Egy héttel később még mindig sötét van. Az átlaghőmérséklet -17 Celsius fok.

A legtöbb növény már kipusztult a hideg miatt, vagy a fény hiányában. A melegkedvelő állatok nagy része szintén haldoklik. A planktonok megfagynának, a sekély vizekben élő állatok szenvednének a jeges vízben, az óceánok felszíne pedig kezdene végleg befagyni.

Eddigre a tudósok rájönnének, hogy mi történt, és a világ vezetőit őrzött bunkerekbe szállítanák a föld alá, miközben a Föld felszíne tovább hűlne.

Egy hónappal később az átlaghőmérséklet -30 Celsius, és az egész felszínt jég borítja.

 

Az állatok és a növények szinte teljesen kipusztultak. Néhány fa még mindig élne, de a napfény hiánya miatt már ezek sem termelnek oxigént.

A baktériumok nagy része még mindig él, de a Föld élőlényeinek nagy része már csak a geotermikus területeken található meg. Az óceánok jégtakarói nem növekednének tovább, és a vizet alattuk még mindig melegítené a Föld magja.

Egy évvel később a Földet és az óceánokat vastag jég borítaná be. Az átlaghőmérséklet -40 Celsius alá csökkenne. Az élet már kizárólag csak a legmélyebb óceánok fenekén lenne jelen. Előfordulhat, hogy emberek kisebb csoportjai is túlélik az eseményeket vulkánok és geotermikus területek közvetlen közelében.

A kutatók szerint a Föld még pár ezer évig folyamatosan hűlne, amíg el nem érné a -160 Celsius fokot. Ezen a ponton az általunk ismert élet egyszerűen lehetetlenné válna.

Ezen kívül a Nap is elveszítené a gravitációs képességét, aminek a hatására a bolygók kisodródnának a csillagközi térbe,

 

ahol más bolygókkal ütközhetnének, aszteroidák bombáznák a felszínüket, nagy mennyiségű kozmikus sugárzásnak lennének kitéve, és ha elég sokáig egyben maradnának, akár egy fekete lyuk gravitációs vonzásába is kerülhetnének. Természetesen ez csak teória, a valóság ennél sokkal szörnyűbb.

A valóságban a Nap pár milliárd év múlva valószínűleg vörös óriássá válik. Miután bekebelezte a Merkúrt és a Vénuszt, a Földet és a Marsot több ezer fokra hevítené. Ötmilliárd évvel később a Nap felrobban, és letaszítja magáról a külső köpenyét. A helyén egy fehér törpe jelenik meg, ami a régi naprendszer helyén kering majd.

Addigra remélhetőleg az emberiség már rég messze jár, valahol az űr távoli részein, más csillagok körül, más galaxisokban, de ez már egy másik történet.

 

MEGOSZTÁS
Gerő Zoltán
Bármilyen meglepő, engem a világon szinte minden érdekel, "mert csakis az a tudás ér valamit, amelyet magunk szerzünk magunknak, velünk született érdeklődésből és szenvedélyes tudásvágyból." Paul Léautaud