Tetoválás – a mai napig megosztó. Vannak, akik elítélik, vannak, akik szerint művészet. Jómagam az utóbbi csoportba tartozom. Persze, vannak, akik túlzásba esnek, s magukra varratnak mindenfélét. Ezzel nem értek egyet. Ugyanakkor, az ízléses, jelentéssel bíró darabok kifejezetten vonzóak tudnak lenni.

Kis pillangó a csuklón-elegáns és csinos


Aprócska kis madárkák


Egy kis virág a felkaron


A biciklizés szerelmeseinek kedvence


Egy kis motívum az ujj belső részére

Egy kis történelem
A tetoválás szó eredete a tatau polinéziai szóra nyúlik vissza. A szó Tahitiből terjedt el világszerte, első ízben Joseph Banks természettudós jegyezte fel 1769-ben, Cook hajóján, az Endeavour-on. A 18. században a tattaow és tattow írásmóddal igyekeztek a szó fonetikáját visszaadni. A Cookot követő utak tengerészei terjesztették el mind a szó használatát, mind magát a tetoválást is Európában. Az angolosított kiejtés írásbeli tükrözése különböző változatok után tattoo formában állapodott meg. A legrégebbi ismert emberi tetoválást Ötzi viselte, az 1990-es években az Alpokban talált férfimúmia, korát kb. 5000 évesre becsülik. Bőre párhuzamos és keresztre emlékeztető rajzolatokkal volt díszítve. A 19. és 20. század elején illegális volt a tetoválás, elsősorban a börtönökben bűnözők között vált szokássá. Általánosan a kozmetikai tetoválások terjedtek el, a szemöldök, szájkontúr kiemelésére. Mára már minden korú és társadalmi állású embereknél találkozunk testdíszítéssel. Az első tetoválógépet 1891-ben Samuel O’Rilley szabadalmaztatta Thomas Alva Edison elektronikus tolla alapján.

MEGOSZTÁS