A „féldiploma” egy remek kifejezés arra, amit hivatalos nyelven Bsc-nek, Bachelor of Science-nek hívnak. Egy jó ismerősöm fogalmazott így, amikor arról értekezünk, miért is szakították ketté a felsőoktatási képzést.

Általános jelenség, hogy a szakok többségében hatalmas a lemorzsolódás. Korábban is az volt, amikor még négyéves képzések voltak. Talán ezért is döntöttek amellett a tudományok tudorai, illetve az ő politikai képviselőik, hogy megalkotják ezt a nagyszerű kétlépcsős felsőoktatást. A féldiploma, azaz a BSc, jó ha megvan, meg is kell lennie, ha az ember komolyan veszi a továbbtanulást és szeretné kijárni az egyetemet, főiskolát. S ha minden jól alakul, akkor jöhet is az MSc, a Master of Science. Így lehetünk csak valóban mesterei a választott szakunknak, szakpárunknak.

Miért érzik sokan mégis úgy, hogy a „BSc.” titulus jól mutat a nevünk előtt? Biztosan jó reklám ez nekünk?

 

Ha már félúton járunk az áhított képzésben és van egy BSc diplománk, egyáltalán nem jelenti azt, hogy találunk hozzá állást is. Márpedig a tanulmányaink végét jelezni hivatott diplománknak épp az volna az értelme, hogy mintegy következő mérföldkőként belépő legyen egy olyan létesítménybe, ahol a nehezen megszerzett tudásunkat kamatoztatni tudjuk.

Ne adjuk hát fel félúton! Csábító a félidőnél megszerzett diploma, de ezzel még nincs vége.

 

Egy kicsit tartsunk még ki, éljünk a fiatalságunk adta szabadsággal, de ha épp őszülő halántékkal vágunk bele a folytatásba, soha nincs késő. Tegyünk érte, hogy pontot tehessünk a képzésünk végére és egy igazi, egész diplomát szerezhessük.

Szia Szeptember, már nagyon vártunk!

MEGOSZTÁS
Kürthy Judit
Egy zizi, de csupaszív anyuka, aki ritka szabadidejében inkább egy fúró-faragó, koszosruhás pimasz hölgy. Izgága, okoskodó, az élet igazságain elgondolkodó és a föld felett egy méterrel közlekedő naiv lény.